A beduinok, akiket máig sem értek el pusztai magányukban a művelődés hullámai, valóban különös módon szokták gyógyítani lázas betegeiket.

A Szaharán gyakori a lázas betegség, amelynek gyógyitásánál nagy szerepe van a jégnek az orvostudományban. De honnan vegyenek jeget a beduinok? Az örök forróság hazájában hire-hamva sincs ennek. Az ember mindent kitalál a létért való küzdelemben; a beduinok is segítenek a jég hiányán s lázas betegeik gyógyitására érdekes eljárás van náluk szokásban ősidők óta.

A betegeket kiviszik a Szahara-pusztának valamelyik részére, ahol legkeményebb a homokréteg. A betegeket azután beássák a homokba – csak a fejüket hagyják kint, hogy lélekzeni tudjanak. Azt hiszik ugyanis a beduinok, hogy a homok majd kiszívja a betegek testéből a lázat. Így maradnak beásva a szerencsétlenek a homokban több napig s hozzátartozóik ezalatt mellettük maradnak és táplálják őket.

Persze a gyógyításnak ez a módja nem mindig sikeres; a betegek egy része meggyógyul ugyan, de annál többen pusztulnak el közülök.

Képünk ilyen homokbaásott betegeket ábrázol érdekesen, egy utazó fényképfelvétele alapján.