Régi pünkösdi népszokások

Pünkösdi ünnepe mintegy az őskereszténység demokráciájának kifejezése. A szentlélek kitöltése tüzes nyelvek képében nemcsak az apostolokon történt, de az egész gyülekezeten, mely Jeruzsálembe öszszesereglett.

Ma is még pásztorok és pórok játszanak királyt, a pünkösd koszorújával övezve halántékukat s viszont királyok és herczegnők válnak pásztorokká a természet tavaszi ölén, mely feslő virágokkal hinti be lábaik nyomát.

VIII. Henrik angol király e napon minden évben arragoniai Katalin királynéval ünnepélyes diszmenetben rándult ki greenwichi palotájából Shosters Hill-be, hogy üdvözölje a fakadó kikeletet, s ez alkalommal alattvalóinak ezrei kisérték, hogy virágot szedjenek az erdőn és mezőn, melyekkel házaikat diszitsék, míg a gyermekek a májusfa körül seregelve koronázták meg választott királynőjüket.

A puritanismus, mely anynyi jellemzetes hagyománynak izent könyörtelenül hadat, ezt a szokást is eltörölte. A pünkösdi mulatozások több részét az egész XVII-ik századon át eltiltották, sok helyen még a pünkösdi királyosdit is szigorú rendszabályokkal igyekeztek elnyomni.

Az igaz, hogy hasonló mulatságok néha sulyos kihágásokig fajultak, igy pl. mikor némely nyugati országban a garázda legények a szentesitett népszokásból arra meritettek jogot maguknak, hogy az arrafelé haladókat minden teketória nélkül letartóztassák és csak válságpénz mellett bocsássák szabadon.