Az időjóslás már a legrégibb korban divatozott ugyan, de napjainkban is, gyakran minden készültség nélkül, boldog-boldogtalan foglalkozik vele – tudományos alapon azonban csak a mult század közepe táján kezdik művelni. Eleinte úgyszolván csak a hajózás szolgálatában állott s csak idővel kezdték belátni nemzetgazdasági fontosságát.
Most már annak megfelelően nem csak egyes elszigetelt helyekre, de egész országrészekre s nagy vidékekre szóló prognózisokat is készítenek, melyeknek helyessége – különösen mióta a távirati-szolgálatot is alkalmazásba vették – igazolja életrevalóságukat. Igaz ugyan, hogy néha a következtetések nem találók s a prognózisoknak csak 85 százaléka válik be; ennek oka azonban a magaslati s hegyi megfigyelő állomások hiányában tervezendő.
Ugyanis a bekövetkezendő időjárásra eddig csak az első légrétegek viszonyaiból következtettünk, már pedig bajos dolog a felsőbb légrétegekben végbemenő dinamikai változások ismerete nélkül tökéletesen találó prognozisokat alkotni, mivel az időjárás változékonyságát irányító események ott fenn, a felhőkön túli magasságokban játszódnak le.
Ma már belátták, hogy a magas levegőrétegek vizsgálatának belevonása nélkül, a bizonytalan időjárás bonyodalmas jelenségeit magyarázni nem lehet.
Ezért az utóbbi évtizedekben a felsőbb légkör meteorológiai viszonyainak állandó megfigyelése czéljából hegyi observatoriumok létesültek, melyeknek száma egyre növekszik. Magas hegyeken épült, a köd s felhőképződés határán kívül eső, tiszta, száraz s nyugodt légkörrel környezett állomások ezek, gyakran csillagászati és fiziológiai czélokra is szolgálnak, mint a milyen például az özvegy olasz királyné, az abruzzói herczeg, az olasz állam s társadalom támogatásával az Alpesek Monte-Rosa hegycsoportjában 4560 m. magasságban levő Margareta observatorium is.
Nagy, szinte emberfölötti vállalkozás volt a Vallot által megkezdett Mont-Blanc-obszervatórium megépitése a Bosses du Dromadaire szikláin, 450 méterrel a csúcs alatt. Itt nem csak meteorológiai, hanem bakteriológiai vizsgálatokat is folytatnak s az itt végzett megfigyelésekből tűnt ki, hogy a káros mikrobák szám a magassággal csökken, vagyis hogy a magaslati gyógyhelyek épen a betegséget terjesztő miazmák hiánya miatt ajánlhatók.
Nevezetesebb hegyi obszervatóriumok még a magas Tauern-ben a Sonnblick-en 3106 m. s a Bajoroszágban a Zugspitze 2964 m. magasságban levő állomások, úgyszintén a Brocken-observatorium a Harz-hegységben, Németországban, a hol télen gyakori az erős zuzmaraképződés.
Hazánkhoz közelebb csak még egy ilyen van s ez is Boszniában a Bjelasnicán csak 2067 m. magasságban épült. Érdekes, hogy itt, mint általában az óczeánokhoz s tengerekhez közelebb fekvő-tájakon az Adria közelsége miatt, a nagy légköri nedvesség következtében néha több méter vastagságú zuzmara is képződik, a mi az állomás vezetőt nem ritkán önkéntelen fogságra kényszeríti, mert órákba kerül, míg e hatalmas tömegű szilárd csapadékban kijárót vághat magának.
Míg Európa és Amerika államai versenyezve egymásután állítják fel jól felszerelt hegyi observatoriumokat, addig nálunk csak nehány magaslati állomásról emlékezhetünk meg. Ilyenek a Babiagórán, a Beszkidekben 1616 m.; Háromszékmegyében a Górcsúcson 1512 m; a dobsinai jégbarlanghoz vezető úton 1111 m. s végül a Dobogókövön 700 m.
Csakhogy ilyen magaslati állomás földünkön mintegy százharmincz is van s a mieinkkel épenséggel nem veszünk valami tevékeny részt a népek kulturális törekvéseiben. Ha nem állítunk fel minél hamarább egy minden tekintetben annak nevezhető hegyi observatoriumok nélküli államok alig fognak számításba jönni, a mi, reánk nézve, - kik általában a külföld előtt a tudományosság mezején nem örvendünk valami nagy tekintélynek – ugyancsak sajnálandó körülmény volna.
Épen ezért a legbuzgóbban kell ama tudományos körökből származó törekvést támogatnunk, mely a Magas-Tátrában a szalóki-csúcsra tervezett observatorium ügyét karolta fel. A Magas-Tátra klimatikus viszonyai még úgyis ismeretlenek, tehát még egyrészről e gyönyörű hegyvidék, éghajlatát apróra tanulmányozva, közvetve előmozdítjuk a felvidék elszegényedett népének jólétét, másrészről annak tudományos kikutatásával nemzetünk dicsőségét művelhetjük.
Dr. Massány Ernő
