Húsvét.

Gyakran hallani tél végén, mikor az asztagoknak csak egy csekély maradéka barnállik már a portákon, az öreg uraktól a panaszt: - "Árpád apánk is hibát követett el, hogy ide tett le bennünket, a hol ilyen bolond hosszú a tél, hogy nem lehet a végét kivárni. Bizony nem törte volna el a lábát (már t.i. Árpád apánk), ha egy kicsit odább megy dél felé."

De hát ez csak afféle üres zsörtölődés, jó az unalom ellen, és nem egyéb, mint a tavasz után való türelmetlen vágyakozás, a mit a falusi kisgyerekek, miután az anyjuk déltájban kiereszti velök egy-egy órára a szobában növekedő apró libákat, ezzel a dallal fejeznek ki:

"Süss ki nap a kert alatt
A libáink elfagynak."

A tavasz, a rügyfakasztó, szerelmet ébresztő tavasz! Több nekünk a tavasz,- mint ama három másik testvére. Ez a szivesen látott vendég, nem a többi. Pedig a tavasz nekünk nem hoz semmit, csak néhány virágot.

A többi testvérei jönnek kincsekkel megrakodva, és mégis csak őt várjuk, a tavaszt, az ő üde, langyos lehelletével. Nem marad köztünk sokáig, alig néhány nap, elszalad észrevétlen. Talán épp ezért olyan becses, hogy még az életünket is a szerint számítjuk "élt hosszú tavaszt, vagy harmincz tavaszt."

Tél apó, a gonosz Tél apó, mikor már elment, visszakacsingat, és mintha itt felejtett volna valamit, visszatéreget, hol egy napra, hol egy hétre. Sőt a mikor igazán el megy is, itt hagyja még három legényét: a Pongráczot, Szerváczot, Bonifáczot, a kik neki dolgoznak.

Egyrészt Tél apó miatt, mert még mindig itt lebzsel, másrészt a nyár miatt, mely egyszer csak minden bevezetés nélkül mintegy erőszakkal betoppan, rövid és bizonytalan a magyarországi tavasz uralma. Talán azért olyan dédelgetett, hogy minden lépte úgyszólván ünnepet jelent.

 
A tavasz igazi előhírnöke a barka, a mit Virágvasárnap megszentelni visznek a népek a kis falusi templomokba. Ez az igazi, ez a kedves. Még nem virág- csak valami átmenetszerű a virághoz. Virágvasárnap megszentelik a barkákat, és akkor már itt van a tavasz, a kinek még hét egész napja van húsvétig. A nagyhét.

Azért is nagy, mert a szent legendában, mely ezt a világot átöleli, egy hét alatt fognak bekövetkezni a legnagyobb események. Krisztus urunk meghal nagypénteken, és föltámad húsvét-vasárnapon. És azért is nagyhét, mert a beérkezett tavasz egy hét alatt végzi a titáni munkát, hogy minden fát cserjét bejár és fölébreszt és megfakaszt, az anyaföldet megmelegíti és ráparancsol a füvekre és növényekre, hogy jelenjenek meg. S fönséges, néma szózatára mind, mind kijönnek.

S mindez csak falun szép, csak ott szép. A nagy házakat alig veszi észre a tavasz és a húsvét, de a kis falusi házakat fölékesíti. Az "isten tehénkéi" (Katicza bogárkák) előmásznak a rögök alól és sütkéreznek a napfényben, a bárányok vigan szökdelnek az udvaron, a kis libuskák először mennek be a patakba, mert a viz átmelegedett már kissé.

Természet és ember egy most. A természet is, az ember is nagy eseményhez készűl: a szent reggelhez, a mikor a harsonák hirdetik: "Alleluja, az Isten fia föltámadott!" Mennyi idylli öröm sarjadzik most abból a tiszteletből azokra a szegény falusi emberekre. Már az is mutatja, hogy ez a tisztelet csak egy Istennek szólhat, hogy olyan gyorsan háramlik az emberekre.

Nagy-szombaton már sürög-forog az egész háznép, fűtik a kemenczét, mert kalács-sütés van, a gazda a bárányt nyúzza odakünn, mert báránypecsenye lesz holnap, a legény fiú az ólompitykéket keresi össze öreg mellényekről, mert a hugai ólomöntésre készülnek estére. Az ólomöntelék mutatja meg bizonyosra, hogy kicsodák, micsodák lesznek a jövendőbelieik. Maguk a lányok mással vannak elfoglalva. A tűzhelyen a legkormosabb rotyogó börzsöny fő, abban festik majd a pirostojásokat.

A régebbi időkben kicsit brutális volt a húsvéti öntözködés: duhaj legények megfogták a leányt, a kúthoz czipelték és egy-egy vödör vízzel öntötték le szegényt. Néha aztán úgy került, hogy nem lakodalom lett a locsolási csintalankodás fejleménye, mint igen sok esetben, hanem temetés. A leány tüdőgyúladást, vagy egyéb betegséget kapott és belehalt. Sok népdal és régi rege jön elő erről a falusi fonókban.

Most már okosabbak a falusiak, no meg a fehérnép is gyengébb lett, most már finomabb a húsvéti locsolás, a vödörből már csak bögre lett, mert minden összezsugorodik e világon, csak épen az adó nő évről-évre nagyobbra.Most már úgy van berendezve minden, hogy ruhában, leányban nagy kár ne történjék. Az Erzsi meg a Vicza a legócskább szoknyáját ölti fel húsvét másodnapján reggel, hanem azért úgy van az kieszelve, hogy mégis szép legyen, mikor végigöntve a testükhöz tapad.