|
Az asszonyok kegyencze
A szerelmet valló lovagoktól nem szoktak erkölcsi bizonyítvány kérni. A piruló hajadonoknak s kaczér asszonyoknak ilyesmi eszökbe sem jut.
Pedig ez nagy hiba. Mert vannak ám pazarul hódító Don Juanok, akiknek nyakkendője nem volt mindig olyan művészies csokorra kikészítve s a remek szmoking helyébe is valamikor egész más ruha feszült karcsu termetükre. Szürke daróczruha, fegyenczöltözet lötyögött rajtok lomha bubánattal.
Amint ezt annak a hódító gavallérnak az esete igazolja, akinek külső ábrázata ugyan nem sejteti tulságosan a férfiszépséget. Pedig mégis szép ember. Az asszonyok kegye legalább kinevezte annak s így ad hírt róla a – rendőri krónika is, melynek a mi gavallérunk már nagyon sokszor szolgáltatott pikáns és érdekes anyagot. A fiatalember polgári neve Wallner Antal így ez nem mond sokat. Mint dr. Walner Antal azonban egészen máskép hangzik. Wallner Antal tehát, aki az írnokságnál nem igen vitte többre a becsületes életben, kinevezte magát doktorrá s mindenekelőtt elment nyaralni. Itt hagyta a mult nyáron is a poros, piszkos fővárost s nemsokára a kék Balaton partján, Zamárdin egy előkelő idegen tűnt fel. A mi doktorunk volt. Nagyon szépen kiöltözködött és utánozhatatlan elegancziával ismerkedett.
A fürdőzők egyszerre csak azon vették magukat észre, hogy a doktor itt, a doktor ott. Ő rendez minden mulatságot, ő tudja a legpompásabb pletykákat és sok szép asszony szánakozva nézett végig azon a szürke verében, akit a mostoha sors férjének tett meg.
- Milyen más is az a doktor! Csupa ötlet és szellem, egy igazán érdekes férfi. És ha valaki egyik vagy másik titokban sóvárgó menyecskének azt mondotta volna, hogy a doktor éveken át minden reggel vastag daróczruhában sepergette nem is egy fegyház udvarát, hát bizony pórul járt volna. - Gazság, rágalom! – zugta volna vissza az asszonyi kórus. Egyszerre aztán elutazott a doktor ur. A századosné pedig másnap a sokszor megcsodált és irigyelt briliáns fülbevaló nélkül jelent meg. A doktor ur nem is jött vissza. Pedig várta mindenki, de legkülönösebben – a százados. Mert a butont maga a százados adta át neki. Miért? Azt elmondta egy későn megszerkesztett feljelentésben, melyet a rendőrséghez intézett. Szinte hihetetlen. A furfangos doktor elhitette a századossal, hogy meggyógyítja egyre betegeskedő feleségét. Van neki Karlóczán egy csodadoktor ismerőse, akitől nagyszerű és csodás orvosságot hoz.
Emberi gyöngeségünknek tulajdonítható, hogy mindenben importál nekünk mindazt, ami csodás és rejtelmes. Ebben rejlik a titka a csodadoktorok és jövendőmondók gyanus mesterségének is. Sok ember, ha valami baja van, nem megy a tanult orvoshoz, aki azonnal segítene a baján, hanem „híres” kóklerekhez fordul, akik mindenféle csodaszerrel teszik még betegebbé. Különösen a nagyon becsületes emberek a leghiszékenyebbek s ezek közül szedik az áldozataikat a csalók. Íme, ez a csaló is elmondotta a századosnak, hogy milyen csodás tudománynyal bír az ő karlóczai barátja. - Akarja-e, hogy teljesen meggyógyuljon a felesége, százados ur? A százados, aki egyike a legjobb férjeknek és a leggyöngédebb lelkű embereknek, örömmel kapott az alkalmon s kijelentette, hogy bármit kész áldozni a felesége egészségért. Megszólalt most a csaló: - Erre azonban ő nagyságának a fülbevalója kell. Ne kérdezze, miért. Az a csodadoktor titka, melyet nekem sem árult el. A fülbevalót természetesen visszahozom. Hogy mi lelte a századost, nem tudni, de tény hogy odaadta a több ezer koronát megérő ékszert. Nem is látta viszont.
Csak annak tulajdonítható a százados hiszékenysége, hogy mindig jellemes és becsületes emberek közt élt s nem is sejtette, hogy mennyi gonosz ember van ezen a világon s mennyire óvatosnak kell lenni az idegenekkel való érintkezésnél.
Azt hitte, hogy más is olyan becsületes ember, mint ő. Az ilyen becsületes lelkek éppen a becsületességük miatt esnek hamarosan a gonosz emberek hálójába. Hiszen jól mondja a közmondás: „ Tolvajtól nehéz ellopni valamit”. A csalók hiába kereskednének a mindenféle hájjal megkent emberek között, akik maguk is megértik a csalás módját.
A doktor pedig folytatta ezután a szélhámosságait, amíg most rá nem akadtak Eszéken. Ott is tisztek társaságában adta a bankot s nagyon barátkozott az előkelőségekkel. |