A néprajzi muzeumból

Zajtalanul, a hogyan eddig is működött , megnyilt a M.N.Muzeum néprajzi osztálya a városligeti Iparcsarnok keleti szárnyában s ezzel hányt-vetett életében új korszakot kezdett. A múzeum többi osztályaihoz mérten fiatal, s általában is legujabb intézet valóban zajos multra tekinthet vissza. Nem roszakarat, vagy érdeklődés hiánya , csak a véletlen körülmények találkozása okozta, hogy néprajz a roszúl osztozott testvérek Benjaminja lett s átélte az árvaság minden szenvedését.

Az első néprajzi gyűjtemény  Reguly finn, osztják, stb. gyűjtései már 1847-ben kerültek a Nemzeti Múzeum birtokába, de folytatásukra senki sem gondolt, sőt a bekövetkezett szomorú napok alatt csaknem elfeledték. Az alkotmányos arra beálltával feltámadt ugyan az érdeklődés ez irányban is, de az még korán sem volt a néprajz művelése.

Xántus János utazásai ( 1868-71.) exocitumok gyűjtésére szorítkoztak s az 1872-ben szerzett néprajzi osztály is ez irányban haladt. Nem voltak külön helyiségei, nem volt dotácziója, ennélfogva nem is lehetett határozott iránya. Néhány szekrénye ott szorongott a régiségtár folyosóján, a gyűjtemény java része pedig úgynevezett rokon intézetek kincseit gyarapította.

Körülbelül 15 évig tartott e tespedés. A néprajz művelése egészséges nemzeti alapon már megindult, voltak már számot tevő munkái, kathedrája az egyetemen, irtak és beszéltek a népies háziiparról , a népművészetről, míg általánossá lett a nézet, hogy a néprajzi tudomány műveléséhez gyűjtemény is kell.

Alkalmul kinálkozott az 1885.országos kiállítás, melyben a néprajzi osztály is részesedett. Az itt bemutatott halászati gyűjtemény Semsey Andor jóvoltából volt az osztály első rendszeres magyar gyűjteménye, ezt követte az első 500 forintnyi dotáczió, melyet a kormány, Szalay Imre akkori miniszteri osztálytanácsos javaslatára, a néprajz művelésére folyósított.

Ekkor feltámadt Reguly szelleme is. 1888-ban Pápai Károly indult a vogulokhoz és osztjákokhoz, utána Vikár Béla a finnekhez s az ő gyűjteményeik egészitették ki a velünk rokon népek művelődését demonstráló csoportokat. 1890-ben gróf Teleki Samu adta át középafrikai expedícziójának emlékeit s ezzel megvetette az afrikai gyűjtemények alapját.

Közben megalakult a Magyar Néprajzi Társaság is s legelső feladatául tűzte ki a hazai néprajzi muzeum megalapítását, egyelőre pedig azt sürgette, hogy a meglevő szerény anyag , mint a jövendő múzeum magva, legalább ideiglenes külön osztályt kapjon. Az első kisérlet balul ütött ki.

A várkerti bazár átengedett termei, a hova a gyűjteményeket elhelyezték ( 1892 ) alkalmatlanoknak bizonyultak, ezért 1893-ban a csillag- utczai bérhelyiségbe költöztették át, hol az időközben fejlődésnek indult osztály teljes 13 esztendőt töltött.

Beköltözéskor az osztály anyaga mintegy 3000 darab tárgyból és 70 kézi könyvből állott, s egészben , beleértve az irodát is, öt szobát és egy előszobát foglaltak el. Itt élte át az ezredévi kiállítás előkészületeit, vette fel a kiállítás gazdag anyagát és későbbi gyűjtéseit, úgy hogy voltaképen itt alakult ki.

Itt vette át a helsingforsi muzeum ezt gyűjteményét, Fenichel Samu új-guineai gyűjtéseit, az ezredévi kiállítás tárgyait és mindenek felett Gróf Zichy Jenő gazdag kaukázusi gyűjteményét, mintegy 2000 darabot; továbbá amisszió-kiállítás nemzetközi anyagát, Hopp Ferencz karthágói gyűjteményét, Bíró Lajos astrobalei és némely uj guneai anyagát.

Gróf Festetics Rudolf polynéziai, Almásy György középázsiai , stb. gyűjteményeit. Gyarapodását az itt töltött évek alatt bizonyítja az, hogy 1906 április 1-ével bekövetkezett kiköltözésekor már 114 szobát és 40 előszobát foglalt el. Könyvtára 10,000 kötetre szaporodott, tárgylaltára pedig 80,000 tételt mutatott ki.

Közben arányosan emelkedett az évi dotáczió, a munkaerő, az osztály immár három önálló kiadványa utján érintkezett a világgal, szóval az addig mellőzött néprajz a muzeum többi osztályaival egyenranguvá lett.

A fokozottabb haladásnak gátja volt azonban a bérház szűk, muzeális czélokra alkalmatlan építkezése, a drága, évente 35,000 koronát emésztő házbér, a zajos és mind amellett félreeső utcza , mi a további terjeszkedést lehetetlenné tette. Ilyen körülmények közt a muzeum igazgatósága minden irányban kereste a módot, hogy a fejlődő osztály alkalmasabb helyet kapjon s megfelelőbb megoldás hiányában elfogadta azt a tervet , hogy az épen megüresedett Iparcsarnokba költözzék.

Az óriási anyag leszerelése és csomagolása 1905 telén ment végbe s a költözködés 1906 tavaszán fejeződött be. Rövid működése alatt tehát az osztály három költözködésen esett át, s jelenleg is úgy van, hogy 10 éves bérlete leteltével új költözködésnek néz elébe.

Ennyit röviden az osztály történetéről, lássuk most jelenét, hogy jövőjére következtethessünk: A helyiség terjedelme 5400 M2 ., körülbelül két annyi, mint a régi volt. Ennek nagyobbik felét a nagyközönség számára való szemléltető gyűjtemény foglalja el, a többi szak- és tudományos gyűjtemények, raktárak stb. számára van fentartva, olyképen, hogy az évi szaporulatok bemutatására külön helyiség marad.

Ez a berendezés és az épület beosztása a szabad fejlődésnek tág teret enged, a mire annál nagyobb szüksége van, mert gróf Apponyi kultuszminiszter az eddig házbérre költött öszszeget tárgyvásárlási czélokra utalta át s így az eddigi 6000 korona dotáczió hirtelen 35,000 koronára emelkedett. Mennyi eredménye lesz a nagy áldozatnak, a jövő fogja megmutatni.

A most megnyílt gyűjtemény a régi és jórészt ismert anyag bemutatására szorítkozik, sőt a fentiek szerint még ezt sem meríti ki teljesen, mert az új tervezet értelmében nem igyekszik többé tömeges szemet-lelket fárasztó bemutatással hatni, mint inkább jellemző , általános képet nyujtó tárgyak kiállításával tanítani.

Érthető , hogy e czél sokirányú, egymástól sokszor messze eső tudományos munkát , egyszersmind pedig új programot kíván , melyet Szalay Imre röpirata így ír körül:
A néprajzi osztály feladata első sorban felgyűjteni hazánk néprajzi emlékeit, a melyeket a közlekedési eszközök és utak mindent nivelláló fejlődése és a gyáripari termékek gyors terjedése nap-nap után jobban kiszorít a mindennapi használatból.

Itt első sorban figyelembe veendő a magyar faj s a hazánkat lakó nemzetiségi csoportok , továbbá a hazánkkal szomszédos nemzeteknek néprajza, annál a befolyásnál fogva, a melyet ezek mint szomszédok a velünk való közvetlen érintkezés folytán, néprajzunk fejlődésére és átalakulására gyakoroltak.

Ilyenek a szomszéd németség, csehek, lengyelek, románok, szerbek, szlovénok, stb.; majd ama nemzetek néprajza , a melyek történelmi szempontból jöhetnek figyelembe. Végre Dél-Oroszország, a melynek Volga és Don közötti részét, a honfoglalást megelőzőleg 200 évig lakták a magyarok. Innét vezetnek a sírleletek a Kaspi - tenger vidékére az őshazába az ural- altáji népekhez, a melyek ismét nyelvészeti rokonságot feltüntető finn-ugor és a néprajzi rokonságban álló török-tatár csoportokra oszlanak.
Hatalmas perspektiva, óriás munkakör!