Homér nagy eposzát Baksay Sándor magyar alexandrinekbe foglalva befejezte. Lapunk több ízben közölt e hősköltemény kitűnő fordításából mutatványokat,- az első éneket az 1877. évfolyam 45. számában.
Most a teljesen befejezett s irodalmunkat igazán gazdagító műből közöljük a végkifejlődést tartalmazó XXII - ik ének egy részletét, mely Akhillesz és Hektor halálos viadalát, s ez utóbbinak elestét énekli meg.
Akhillesz, ki Agamemnonnal öszszeperelvén hajóira vonúlt, és sok ideig tétlenűl nézte a görögök folytonos vereségét, végre barátjának, Patroklosznak, ki Hektor kezétől elesett, halálát megboszszulandó, a görögök élére áll, s a trójaiakat öldökölni kezdi. Polydamas, a trójaiak egyik bölcs vezére, idejében tanácsolta Hektornak a várba vonúlást.
De Hektor büszkesége nem akart hátrálni. - Akhillesz szörnyű tettet visz most végbe, öldökli, a kiket utól ér, s a megrémült trójaiak a várba menekülnek. De Hektor kint marad, hogy bevárja Akhilleszt s megküzdjön vele:
Akhillesz utána indula kevélyen,
Mint győztes paripa száll a pályatéren,
Elnyúlva a síkon, szekerét ragadja:
Úgy szedte a lábát Peleusz magzatja.
Priamosz vén szeme látta meg elsőben,
A mint tündökölve szágúld a mezőben,
Mint az égnek amaz őszi csillagzatja,
Mely a többi fölött fényét ragyogtatja,
Esteli fejéskor van emelkedőben.
Jajdúlt a vén ember, a fejét is verte.
Kezét fia felé zokogva emelte,
De Hektor ott maradt a kapuban állva,
Akhilleszt halálos ütközetre várva,
Szívreható szóval atyja úgy kérlelte:
Hektor, kedves fiam, vigyázz: ha bevárod
Egy magad, társ nélkül, az lesz halálod:
E gyilkos embernek leszesz áldozatja,
Mert erősebb nálad Peleusz magzatja
Bár az istenek is, mint én, úgy szeretnék,
Majd ebek és varjak hamar eltemetnék,
S enyhűlne szívemnek keserves bánatja.
Jőjj a falak közé, kedves fiam, térj meg.
Trójai népünket, asszonyainkat védd meg.
Ne maradj Akhilleusz győzelmi díjába,
Drága életed ne fogyasd hiába.
Végy legalább engem könyörületedbe
Te szegény atyádnak jó tanácsit vedd be.
A kinek fejére késő vénségére
Oly keserves sorsot Zeusz-isten mére.