|
A fővárosi muzeum
A főváros egy új kulturintézményt adott át a nagyközönségnek junius 2-án: a Fővárosi Muzeumot , a mely a város multjának történeti emlékeit őrzi meg s teszi a nagyközönség közkincsévé. A szép és gazdag gyűjtemény hivatva van nagy szerepet betölteni, mert – mint a megnyitáskor gróf Apponyi Albert miniszter mondta, - felmutatja azokat a gyökérszálakat , melyekkel a főváros a nemzeti történet talajába bele van gyökerezve s mert a mult megismertetése által erősebb kötelékekkel fűzi hozzá a polgárságot a jelenhez.
S hogy a művelt közönség állandó érdeklődéséhez vezető utat könnyen meg fogja találni, arra vall az is , hogy már az első napon , a mikor a muzeum megnyilt a nagyközönség számára , junius 3-ikán szokatlanul nagy és érdeklődő közönség látogatta e gyűjteményeket a társadalom minden rétegéből. Ez különben természetes is, mert a muzeum anyaga olyan természetű, a mely mindenkit kell , hogy érdekeljen. Szemléletes módon Budapest egész története vonul el a néző szeme előtt az egyes termekben, az egyes tárgyaknak nem csak elrendezése , hanem természete és mennyisége által is jellemezve az egyes korszakokat. A mohácsi vész előtti korból aránylag igen kevés emléke maradt meg a magyar fővárosnak: ezek nagyobbára épület-részek , díszítményes kövek s más effélék. Nagyobb részük – a Mátyás-templom környékén végzett építkezések alkalmából napfényre került épületrészek , sirkövek stb. – nem is itt, a Fővárosi Muzeumban vannak, hanem fenn, a Halászbástya egyik helyiségében , a hol érdekes kis lokális muzeum van belőlük összeállítva.
Egyes általánosabb érdekű kövek azonban a Muzeum érdekességét gyarapítják s főleg Mátyás király budavári palotájának hajdani fényéről adnak tanulságos fogalmat. Ugyancsak Mátyás palotájának képét őrizte meg egy 1571-ből való fametszet, mely a Duna-felöli részét mutatja be gothikus diszében. Sokkal nagyobb a száma aztán a török hódoltság idejéből való emlékeknek. Ezek nagyobbára metszetek , de van közöttük néhány eredeti egykori kézi rajz is. A metszetek szerint Buda és Pest városát , részint a falai alatt vívott ostromokat mutatja be s történeti és tophrographiai tanulságaik mellett jellemzik azt az érdeklődést , a melylyel a XVI. és XVII. Században az egész nyugati művelt világ a magyarországi török harczok felé fordult.
Sajtó akkor még nem volt s így az emberek kiváncsiságának kielégítéséről az akkori könyvkiadók azzal gondoskodtak, hogy tömérdek mennyiségű könyvet - több kötetre terjedő nagy munkákat és kicsiny füzetkéket - adtak ki. Ezeknek a kiadványoknak nagyobb része réz- vagy fametszetekkel ékesítve jelent meg: a metszetek közül a Budára és Pestre vonatkozókat gyüjtötte össze a Fővárosi Muzeum. Száznál több ilyen kép van itt összegyűjtve; köztük a legszámosabb csoport a Budavár 1686-iki ostromára vonatkozó metszetek csoportja.
Buda visszafoglalása annak idején a kor legnevezetesebb eseménye , az egész kereszténységnek diadalünnepe volt, a róla szóló tudósításokat mindenütt a művelt világon olvasta és kapkodta a közönség s a legjelesebb német , hollandi, olasz rajzolók és rézmetszők vetekedtek e nagy diadal megörökítésében.
Egész sereg önálló lapon is megjelent az ostrom képe; ezeket a lapokat akkor könyvesboltokban , vásárokon árulták és nagy kerete volt. Gyűjteményük a fővárosi Muzeumben , ha nem mondható is teljesnek, - az efféle gyüjtemény mondhatni sohase teljes, - de minden nevezetesebb darab megvan benne, együttvéve pedig e csoport lehetőleg részletes fogalmat nyújt a két testvérváros XVI.és XVII. Századbeli állapotáról. A török hódoltság után , a XVIII. századdal kezdődik Budának és Pestnek az a fejlődése, a mely bár eleinte nehézkesen indult, idővel oly példátlan gyors lendületet vett s jelentéktelen kis városból ami világvárosi szinvonalra emelte a magyar fővárost. Ez időszakból már nemcsak képek maradtak, a melyek a város külső állapotát mutatják be, hanem a falai közt folyó életről is fogalmat nyujtanak egyes tárgyak és csoportok.
Legtanulságosabbak ezek között a különböző czéhekre vonatkozó emlékek, czéhládák, statutumok, kiváltságlevelek, mesterlegényi vándorkönyvek stb., a melyek világot vetnek az akkori ipari állapotokra s a régi városi társadalmi rend egyik legfontosabb szervére. A XVIII. és XIX. század fordulópontján mutatja be Budát és Pestet a gyűjtemény-csoportok legbecsesebbikének, a térkép-gyüjteménynek egy része , apró részletekig menő tájékoztatás nyujtva a két város akkori kiterjedéséről, utczáinak, tereinek, az egyes háztelkeknek stb. beosztásáról.
S ezzel azután eljutunk a Muzeum számra leggazdagabb részéhez, a mely a főváros fejlődését a XIX. században mutatja be. A század első évtizedeinek állapotát a metszetek, kőnyomatok, egykorú vízfestmények nagy száma mutatja be; nagyobb részükön a legjellemzőbb és legszebb szempontból van a két város fölvéve: a Duna felől, de sok mely egyes részleteket is ad.
A részletképek nagy számát adja a 30-as 40-es és 50-es évek képeinek nagyszámú sorozata. Ez időből néhány művészi becsű vízfestmény is maradt fenn Budapestről , mint a mult század-közepi Bécs leghiresebb aquarell- festőinek. Alt Jakabnak a fiának , Alt Rudolfnak szép vízfestményei. Szintén vízfestmények őrzik meg azoknak a régi budai és pesti épületeknek , városrészeknek képét melyek régi eredetűek ugyan , de csak újabb időkben , a legutóbbi évek nagy városrendezései, a királyi palota építése, a Belváros szabályozása stb. idején tüntek el.
Három ily nevezetesebb épület , illetőleg épület csoport: a régi városháza, az Új-épület s a Belvárosnak 1898-ban lebontott része külön nagy mintákban is bevan mutatva . ezek , a XIX. századbeli épülettervek csoportjával egyetemben nagy vonásokban hű képet adnak a régi budapesti építkezésről, együttvéve pedig elébe tárják a mai budapesti embernek a tegnapelőtti és tegnapi Budapestet. Ismét külön csoport mutatja be a nevesebb magyar művészeknek Budapest ábrázolására való törekvését. Egy nagy teremben az olajfestmények egész sora függ a falakon, valamennyi Budapest egyes részleteit örökíti meg, - többnyire kettős érdekességük is van: művészi módon ábrázolják a városnak olyan részeit, melyek ma már teljesen megváltozott állapotban vannak meg vagy, pedig teljesen eltüntek.
A legjobb nevek szerepelnek e gyűjteményben: Ligeti Antal, Keleti Gusztáv, Telepy Károly a régiek, már nem élők közül , Benczúr Gyula ( Budavár 1686-iki bevételét ábrázoló nagyszabású festményével), Skuteczky Döme, Brodszky Sándor, Bruczk Lajos, Háry Gyula, Feszty Árpád, Stetka Gyula, Ujváry Ignácz, Cserna Károly stb. a még ma is dolgozók közül. Szintén művészi értékkel vonzzák a nézőt azok a festmények, melyek Budapest templomainak diszitésére készültek s melyeknek festői között Lotz Károly, Benczur Gyula, , Székely Bertalan, Roskovics Ignácz, Deák-Ébner Lajos, id. Vastagh György neveivel találkozunk.
Ez a futólagos szemle , képeinkkel együtt, csak vázlatos képet nyujthat a muzeum anyagának gazdagságáról és érdekességéről. Mindenki, a ki Budapesten él, tanulsággal és élvezettel nézheti végig a gyűjteményeket, melyekhez a muzeum tisztviselői kimerítő s az egyes tárgyakhoz fűződő történelmi vonatkozásokról is tájékoztató katalógust adtak ki. |