Nem lelé honját e hazában

Szomorú idők voltak azok, a melyeket az ötvenes évek gyüjtőnév alatt ismer a mai nemzedék.
Ma már el sem tudjuk képzelni, micsoda furfanggal rejtegették a bujdosókat nemes uraimék. A kocsisról, a ki a bakon ült, nem lehetett tudni: nem volt-e még tegnap honvéd ezredes, és a felszolgáló inasban akárhányszor ráismertek a szép asszonyok volt nyalka Károlyi-huszár tánczosaikra. Báró Kemény Farkas példáúl hetekig lovászként szolgált Vay Gyulánál Anarcson.

Egy izben, egyik házkutatás alkalmával feltűnt az illető nyomozóknak, hogy ennek a lovásznak igen finom keze van. Csak futó megjegyzés volt, de elég arra, hogy gazdája azonnal átszöktesse egy jó barátjához, a hol kertésznek állt be. De nemcsak azok bujdostak akkor, a kik a dicsőség napjaiban fegyverrel védték a szabadság szent ügyét, hanem mindazok, a kik részesei voltak a debreczeni törvényhozásnak.

Igy menekült el 1849 őszén Aradról Vörösmarty Mihály és sógora Bajza József, ki „Kossuth Hirlapjá”-nak szerkesztése miatt szintén, sőt még tán inkább kompromittálva volt.

Szürke molnár kitliben, egy fakó paraszt-szekéren, a melybe három lovat fogtak, indúlt a bújdosásnak irodalmunk két tündöklő csillaga. Ettől kezdve vette föl a „Szózat” halhatatlan írója a Vadász Miklós nevet, Bajza Józsefből pedig Horváth Károly (s itt-ott Borsodi József és Balla József) lett.

 
Első sorban Békés megyének vették útjokat, aztán nagy kerülővel Szatmárnak, a hol a hazafias gróf Károlyi-család inspektorát, Pákh Dénest keresték föl első sorban. Abban a házban lakott Pákh Dénes, a hol még egy évvel ezelőtt, az azóta nyugalmazott inspektor, Térey lakott, Szendrey Julia kebelbarátnőjének, Terey Marinak az édes atyja.

Nagy-Károlyban azonban nem maradhattak sokáig a bujdosók. Károlyi grófot magát is üldözték. Pesti palotájában Haynau székelt. Ezer szem vigyázott Pákh Dénesre. Akkortájban a vendégjárás még az újságot is pótolta.

Kevés lap volt, azt is lassan vitte a Pesttől Szatmármegyébe napokig döczögő delizsáncz. Meg nem is volt azokban a lapokban jóformán semmi, úgy megnyirbálta a czenzura. A vendégek mondták el, a mi hireket tudtak. Többek közt egyszerre csak azt hallja Vörösmarty, hogy Máté-Szalka ám a bujdosók igazi ígéret földje.

Vay Mihály gróf, a ki maga is honvédeskedett, a kinek az egyik testvére Andrássy Gyulával menekült ki Törökországba, valóban tyúkkal, kalácscsal tartotta ott a menekülőket; tíz-húsz menekült is bujkált a máté-szalkai tanyáján.