Mai számunkban ismét több képet közlünk részint Viktória királynőre, részint az új angol királyra, VII. Edvárdra vonatkozólag.
Az egyik kép az elhúnyt királynő legboldogabb napjainak emléke, abból az időből, a mikor még élt Albert herczeg, a Price-Consort. A balmorali kastélyban látjuk a java ifjúságában levő hitvespárt. A herczeg vadászatról érkezett haza, erre mutat öltözete s még inkább az előtte heverő különféle vadászzsákmány. A madarakkal játszó kis gyermek és a játszadozó két kutya egészíti ki a családias
jellegű képet.
Viktória királynő 1855 augusztusában meglátogatta Párisban III. Napoleon franczia császárt, a ki ugyanazon év tavaszán volt náluk nejével együtt. Párisban időzése alatt megtekintette I. Napoleon sirját az Invalidusok Palotájában. Ez alkalomra gyertyavilággal vették körül a nagy császár sarkophagját s melléje bársony vánkosra tették kardját és történelmi jelentőségű kalapját.
Viktória királynő így ír naplójában e látogatásról:
„Ott voltam III. Napóleon karján Angolország legnagyobb ellenségének koporsójánál, én, unokája annak a királynak, a ki őt annyira gyűlölte s oly keményen küzdött ellene. Ma az ő unokaöcscse, a ki az ő nevét viseli, legjobb és legkedvesebb szövetségesem s a kápolna orgonája a „God save the Queen-t játszsza”…
A harmadik kép Viktória királynőt egy skótországi kiránduláson ábrázolja. Egyszerű ruhában, kis, mokány skót hegyi lovon járt a sziklás utakon, rábizva életét kedves és hű szolgájára, John Brownra, a ki skót nemzeti viseletben, kerek, gombos sipkával fején, rövid kabátban, szoknyaszerű furcsa, térden felül érő nadrágban, elül a derekáról lelógó lószőrös tarisznyával a kezében szöges végű bottal lépdelt előtte s zablájánál fogva vezette a lovat.
A derék öreg Brownt nagyon kedvelte s halála után is megsiratta a királynő; emlékirataiban ritka melegséggel emlékszik meg róla s egyik könyvét az ő emlékezetének ajánlotta. Nyugodtan rábizhatta életét, a ló nem léphetett félre, ha Brown vezette.
Egy alkalommal, épen ilyen kirándulás alkalmával Brown megmentette úrnője életét, mikor egy kődarab kisiklott a ló lábai alól s a királynő menthetetlenül a meredek mélységbe zuhan, ha Brown föl nem fogja erős karjaival.