Az algezirászi egyezség nem teremtette meg azokat a gyümölcsöket Marokkóban, melyeket az európai hatalmak vártak tőle. Azt várták tőle, hogy biztosítja ott a nyugalmat és az európai kereskedelem fejlődését: úgy, hogy Francziaország – mely régóta szeretne Marokkóból második Tuniszt csinálni – nem fogja tovább befolyását nagyobbítani.
Ezt czélozta az a megállapodás, hogy csak néhány kikötőbe kerülhet franczia és spanyol őrség, míg Marokkó többi városában érintetlen marad a szultán szuverénitása. A francziák kezébe adott árnyékhatalom azonban nem biztosíthatta az európaiak épségét. Marchand orvos meggyilkolására még mindenki emlékezhetik. Francziaország ezt úgy torolta meg, hogy az európai hatalmak belegyezésével okkupálta Udját, Marokkó határszéli városát. De ez nem lohasztotta le az arabok idegengyűlöletét. Most Casabiancaban – tehát abban a kikötővárosban, a hova Franczia őrség jutott – több európai embert lemészároltak az arabok, sőt még az őrséget is meggyilkolták.
A casablancai franczia konzul a konzulátus épületébe összegyüjtötte honfitársait és ott megbizta Merle orvost, hogy azonnal menjen Tangerbe, vigye hírül a franczia residensnek, hogy mi történt és Galilée czirkáló rögtönös kiküldését kérje. Mikor dr. Merle Kazablankában hajóra akart szállani, a katonák a csónakját mindaddig visszatartották, a míg nekik meg nem fizette a kiséretükért követelt díjat.
Dr. Merle ezután a spanyol konzul társaságában a német gőzösre szállott, a melyet már a menekülő zsidók megtöltöttek, utazás közben dr. Merle arról értesült, hogy az áldozatok száma nyolcz és ezek közül öt franczia. Azt beszélték, hogy a benszülöttek között egy Krach nevű német orvost láttak. A holttesteket megcsonkították és közülök néhányat elégettek. Attól tartanak, hogy a lázongó törzsek, amelyeknek száma huszezer emberre tehető, meg fogják támadni a várost.
Merle július 31-én érkezett Tangerbe és a vérengzésről a következőket mondotta:
Számos benszülött érkezett Karablankába azzal az ürügygyel, hogy gabonát kíván a vásáron eladni. Ezek összegyűltek július 30-ikán délben a kikötőben, szidalmazták az európai őrséget, ütötték-verték, majd meg is gyilkolták. Az európai munkásokat, kik már fegyveresen jelentek meg az utczákon, a benszülöttek megtámadták és lemészárolták. A boltosok becsukták üzleteiket és egy német hajóra menekültek. A spanyol konzulátus egyik titkára szintén elutazott.