A Velenczei Kalmár - A Nemzeti Szinház reprize

Évek óta egész sorozata az olyan klasszikus műveknek vár előadásra , a melyek nálunk vagy egyáltalán nem kerültek bemutatóra, vagy pedig rég letüntek a műsorról. De új franczia és angol szinmüvek leszorítják ezeket a szinpadról, ha pedig egy-egy klasszikus író mégis szinre kerül, a szinházi évad végére szorul néhány előadásra, hogy hosszú évek multán ismét föleveleníttessék.

Állandó klasszikus műsor azonban nem képződik. Ez idén Shekaspeare „ Velenczei kalmár”-ja jött sorra, - a mely mű 1840-ben adatott először a Nemzeti Szinházban s azóta Megyeri, Fáncsy, Tóth József, Feleky, Egressy Ákos, Lányi Gyula, Gyenes, Ujházy , most pedig Ivánfi játszották czimszerepét.

A „Velenczei kalmár” szinrehozatala egyike a legnehezebb szinpadi vállalkozásoknak s ugyancsak mester legyen az, a ki e nehézségekkel le tudja küzdeni. Erős próbára teszi a rendezőt, hogy hosszú ,öt felvonásos mű számos sziera oszlik , majd minden öt perczben le kell bocsátani a függönyt s folyvást csereberélni kell a diszleteket.

Minthogy ezt a közönség sehogy sem kedveli, a rendezőre az a munka hárul, hogy a majd Velenczében, majd Belmont-ban lejátszódó s szüntelenül váltakozó cselekményt a lehetőség szerint kevés színbe foglalja össze. De még ennél is nagyobb nehézség, hogy a mű voltakép három különböző stylű él hangulatú szindarab motivumaiból van egybeszőve s mindezt a rendezőnek stylszerű előadásban kell egyesítenie.

Egy stylszerű előadás egységes hangulatába kell foglalnia a font hús borzalmas drámáját, a három ládika romantikus színművét és a jegy gyűrű pajkos bohózatát . sötét, vigasztalan hangulatot kell éreztetnie Skylock, a zsidó uzsorás történetével, a ki egy font húst akar kivágatni , fizetésképtelen adósa testéből.

A regék fantasztikus hangulatát kell keltenie Portia történetével, a ki arany, ezüst és ólom ládikát állít kérői elé s csak ahoz megy nőül, a ki a három ládika közül helyesen választ. Végül dévaj és csintalan kedvet kell támasztania a jegy-gyűrű történetével, a melyen a férjek oly könnyen túladnak.

Shakespeare eredeti szövegében a különböző elemek tarka keverékben vonulnak fel s minden szinváltozás más-más mese és hangulat szálát szövi tovább, úgy hogy borzalmas, romantikus és bohózatos részek egyre váltakoznak. A nemzeti szinház mostani rendezése teljesen eltért Shakespeare e módszerétől. E rendezés legfőbb jellemvonása, hogy a sok szinváltozás lehető elhagyásával egy-egy történet úgyszólván egyfolytában játszatott végig.

Így jóformán egyfolytában láthattuk az uzsorás történetét: mint kér tőle kölcsönt Antonio, mint szerződik vele az uzsorás, mint játszsza ki Shylock leánya, Jessica, mint lopja el apja pénzét , mint szökik meg a keresztény ifjuval, Lorenzóval stb.

Hasonlókép egyfolytában láthattuk Portia történetét is, a lánykérők sorában való felvonulását, a marokkói herczeg kudarczát az arany ládával, az arragóniai herczeg pórul járását az ezüst ládával s végül Bassanio szerencséjét az ólommal. A jegygyűrű bohózatos epizódja sem szenved a rendezésben megszakítást.

Ily módon a rendező ugyan kikerülte a sok szinváltozással járó szakadozottságot, de teljesen ellentétbe jutott a költővel, a kinek czélzatait ennyire semmibe venni talán mégsem szabad.

Shakespeare nem véletlenül keverte össze a különböző hangulatokat és jeleneteket. Maga legjobban tudván , hogy műve nem egységes, hogy minden műve külön-külön tökéletlen: úgy akarta az egészet tetszetőssé tenni, hogy borzalmas jelenet után ábrándosat vagy bohózatosat tett s e tarka keverékkel enyhítette Shylock rémes históriáját.

– A rendezés mostani alakjában mintha csak fel akarná tárni a mű szerkezetének fogyatkozásait, élesen emel ki minden történetet s kirívóvá teszi a különböző mesék laza összefüggését. A három ládika története meg épen – mivel minden részlete együvé kerül – vontatottá és fárasztóvá válik.

Shylock története pedig, java része egyfolytában kerülvén színre s megfosztatván a közbenőtt fantasztikus Portia-jelenetektől, még borzalmasabbá lesz s még erősebben érezhető, hogy e kegyetlen ember, a ki előbb már-már félelmes hatást keltő tragikus hősnek indult, végső gyáva meghunyászkodásában mennyire következetlen alak.

– De ha a mű szerkezetének átalakításáért a szinházat nem illetheti is dicséret , el kell ismerni, hogy a mi a rendezés diszét , a díszletek és kellékek valószerűségét , a csoportok festői hatását illeti, az est valóban a színház legsikerültebbjei közé tartozott.

A szinészek helyzete klasszikus műben egyre nehezebbé válik, - a mi most is kitűnik. A ma divatos realisztikus, verisztikus vagy naturalisztikus játék-modort ugyanis egyre hevesebben sürgetik a modernség hívei s a szinészek ez ostromnak engedve, immár nemcsak a mai termékeket, hanem a régi klasszikusokat is könnyed társalgó, gyorsan beszélő módon igyekszenek játszani, hogy minél természetesebbnek lássanak.

Pedig, úgy nekik , mint a modernség híveinek meg kellene gondolniok, hogy minden költői alkotásnak más-más előadási styl felel meg s irányadó e tekintetben csak a költő czélzata lehet. Érdekes, sőt részleteiben értékes alkotást nyújt Ivánfi, a ki Shylockját különösen kitűnő maszkkal s az indulat kitöréseiben nemesebb izléssel ábrázolta.

Mellette Mihályfi Antóniója és Beregi Bassaniója érdemelnek kiváló elismerést. Hegyesi mint Portia , Paulay mint Jessica szintén zajos tapsot aratnak. Egy epizódban Gabányi és Rózsahegyi kaczagtatták meg a közönséget . Végül dicséret illeti: Radó Antal kitünő fordítását.

Palágyi Lajos.