Rabok. Molnár Ferencz

Irodalom és művészet

Molnár Ferenczet a fiatal regényírók közül egy sarkalatos tulajdonsága emeli ki: az éles, tiszta látás, a melyet nem zavar meg sem szenvedély , sem rokon- vagy ellenszenv s a mely képessé teszi arra, hogy az élet jelenségeinek mindig fölötte maradjon, nem vegyülve beléjük, s nem is sokat bírálgatva őket, főleg a nyugodt konstatálásra szorítkozva.

Ez az álláspontja tárgyaival és alakjaival szemben néha hidegnek tünteti fel irásait, de másrészt nagyon jó eszköze arra , hogy erős, biztos vonásokkal tudjon rajzolni s egyszerűen, nagyzolás nélkül élesen bele tudjon világítani emberei lelkébe.

Új regénye is ezzel a módszerrel készült. Egy nyers, nem egészen tiszta, de erkölcsi töprengéstől meg nem gyöngített, elemi erejű szenvedély győzelmét rajzolja egy konvencziók talajából fakadt, langyos szobai légkörben fejtett, vértelen, halvány szerelem fölött.

A kis Rimmer Lenke s a fiatal Ctáthi Miklós mátkaságából bizonyára egyike lett volna az átlagos jó házasságoknak; mind a ketten jószívűek, kedvesek, szeretik is egymást, de arra erőtlenek, hogy ellen tudjanak állni, ha az élet süvöltő forgószele beléjük kap.

Válságos pillanatokban az ember sorsát az energia dönti el, vagy a maga, vagy a más energiája, - ez a fiatal pár azok közül való, a kik mindig idegen energiáknak játékszerei. Előbb a társadalmi konvencziók irányítják őket, aztán a Miklós védenczének , a sikkasztó bukott leánynak vad, izzó, de természetességénél fogva leigázó szerelme fiatal ügyvédje iránt. Az ügyetlen harczban játszva győz a szenvedélyes leány. Az ügyvéd úgy bukik hozzá, öntudatlan igézetben, mint a megbűvölt madár a kígyó torkába. Ezt a sötét komor tragédiát Molnár Ferencz bravúros biztonsággal írta meg.