|
A franczia kulturharcz
Deczember 11-én Francziaországra nagy nap virradt, a mely úgy lehet, hogy elhatározó befolyással lesz a harmadik köztársaság jövendő sorsára. E napon történt meg ugyanis a szakítás az egyház és az állam közt, még pedig nem oly békésen, mint a hogy azt a kormány várta és várhatta. A pápa egészen aggresszív álláspontra helyezkedett s mint négy hónappal ezelőtt, egyházi átok alá vetette azokat az egyházközségeket, a melyek az 1905. deczember 9-iki franczia szétválasztó törvény alapján alakulnának, úgy most megtiltotta azt, hogy a papok meghajoljanak az 1881. évi általános egyesületi törvény előtt, azaz engedélyt kérjenek a polgári hatóságtól arra, hogy a templomokban istentiszteleteket tarthassanak.
Briand közoktatásügyi miniszter a prefektusokat már egy hét előtt utasításokkal látta el, hogy mit tegyenek deczember 11-dike után. Azt mondta, hogy a templomokat hagyják nyitva, s istentiszteletek is legyenek tarthatók, ha a papok egy és mindenkorra bejelentették a rendőrségnek az istentisztelet rendjét. Több egyházfejedelem, többek közt Lecot, a békés hajlamú bordeauxi érsek, már utasitotta a papságát, hogy vessék alá magukat ennek a rendelkezésnek, mert ez nem a szétválasztási törvényen, hanem egy régebbi törvényen alapszik, t. i. az 1881. évi egyesületi törvényen. Lecot-nak ezt az álláspontját azonban megczáfolta a pápa s minden kérés és könyörgés, a mit a franczia főpapság a pápához intézett, hiába való volt. A Vatikánban ismét a haragosak maradtak felül. De ez nem jelenti még azt, hogy a Vatikán a franczia köztársaság fölött is győzedelmeskedni fog. A franczia kormány már kimondta, hogy azokat a papokat, a kik a törvénynek nem engedelmeskednek, biróság elé állíttatja s elitélteti. A büntetés csekély, mindössze tizenöt frank, vagy öt napi fogház. Visszaesés esetében nem sulyosbítható a büntetés.
A franczia lapok a napot, a melyen a konkorádum hatályon kívül lép és a szétválasztási törvény hatálya kezdődik, történelmi jelentőségűnek mondják. A konzervatív és naczionalista lapok aggodalommal tekintenek a fejlemények elé. Az „Echo de Paris” azt írja: Az egyház a szélesebb néprétegek egy részét hosszú időre elveszti és az állam polgárainak viszálykodása miatt, sajnos meggyöngül. Aggodalommal tekintenek a jó francziák a jövő elé, a mely beláthatatlan veszedelmeket rejt magában. Az ország ősi hagyományait oly változások fenyegetik, a melyeknek következményeit be se lehet látni. |