Mi csak ebben a rovatban állitottuk első helyre a merész hajóst, az északsarki kutatók legujabb és – czéljait tekintve – eddig legdiadalmasabbját.

Roald Amundsen nemsokára történelmi név lesz, amint azzá lett Kolumbus Kristófé, Ross kapitányé, Behring professzoré, Cook Jakabé és azoké, akiknek a nevét ma a mappákon látjuk és szobraikkal találkozunk a földrajzi társaságok termeiben.

Amundsen Roald norvég kapitány a mult hetekben érkezett vissza, három évi távollét után. A Jég birodalmában töltött három esztendő azonban nemcsak idegizgató kalandokat, hanem fontos tudományos fölfedezéseket is ad kezébe a művelt világnak.

A norvég kapitány czélja volt, hogy megkeresse az ugynevezett északnyugati átjárót, a mely az északamerikai Labrador fölött huzódik el az alaszkai szigetek és a Behring-szoros felé.

Mindeddig ennek az utnak jó részét fehér foltokkal jelezte a térkép, az egyetlen Ross kapitány volt az, aki a Mágnes-sark felé törekedve, járt erre. De keresztül nem haladhatott az uton.

Amundsen Roald ezenfelül tizstába akarta hozni a Mágnes-sarkról szállongó hipotéziseket. Annyit tudott a világ erről, hogy az északi sarkponttól mintegy 18-20 foknyi távolságra van a földmágnesség sulypontja, a mágneses sarkpont. Amundsen hosszasan időzött és több rendkivül jelentőséges megfigyelést tett.

Roald Amundsen kapitány vállalkozásában érdekesség az is, hogy az eddigi expedicziókkal ellentétbn nem valami nagy, szilárd hajóval vágott a jégszigetek közé. A norvég kapitány hajója kis halászhajó volt, öt méter széles és husz méter hosszu, de persze massziv épitésü és föl volt szerelve a legmodernebb eszközökkel.

Mint a képünk is igazolja, szerencsével járt vele.