M.L.Sz. reprezentatív csapata – Cseh Labdarugó Szövetség reprezentatív csapata 1:1

A cseh labdarugó szövetség nem küldte le azt a csapatot, melyet a cseh hivatalos sportlapok nyomán mult számunkban közöltünk, hanem azzal a csapattal képviseltette magát, melyet lapzárta után a Szövetséghez intézett táviratban jelzett. A csapat tagjait a Meteor és Smichov játékosai képezték s a cseh válogatott csapatból hiányzottak a két legjobb prágai csapatnak, a Slavia- és Spárta-nak legkiválóbbjai.

A válogatott bizottságot nem érheti gáncs, hiszen tényleg a legjobb tizenegy embert válogatta ki s csak ebben csalódott, hogy nem számított a reprezentatív játékosok hangulatára. Az összeállítást a mérkőzést megelőzőleg mindenütt legnagyobb megnyugvással fogadták, legfőképpen a csatársorét, pedig a csatársor játéka okozta a legnagyobb csalódást s az a játékos a kiben minden bizalom összpontosult, a kitől eddigi sikerei után a legtöbbet reméltük, indolencziájával és tehetetlenségével a támadás egységének és energiájának megbontója lett.

A legjobbnak vett középcsatár, Bosnyay játékával teljesen csődöt mondott, Oláh volt aránylag a legjobb, Károly sokat cselezett s különben az első félidőben nagyon önzően játszott. Horváthnak sem ártott volna, ha többet játszott volna a csapatnak, mint önmagának vagy a publikumnak. Sebestyén pedig egyáltalán nem volt kondiczióban.

A mezőnyben még valahogy érvényesült a támadás itt-ott felcsillanó összjátéka, a kapu előtt azonban teljes fejvesztettség s a higgadtság, a határozottság hiánya jellemezte játékukat. A fedezetsorról sem emlékezhetünk meg az elismerés hangján. Koltai az első félidőben, elég jól játszott, a másodikban kimerült vagy pedig nem volt bizalma a csapathoz sem, mert a tőle megszokott energikus játéktól eltérőleg kedvetlenül, erélytelenül játszott.

Gorszky agilitásával nem tudta pótolni fizikai gyengeségét, mely a testileg megtermett csehekkel szemben feltűnő volt. Kiss Gyulán pedig meglátszott, hogy a balfedezet helye neki nagyon szokatlan. A fedezetek után a hátvédek rossz játéka okozott csalódást, Kisfaludy nem tudott back szerepében halfet játszani s a kétféle szerep tudata teljesen kihozta a sodrából a különben kiváló tehetségű fedezetet. Sárközy hátvéd létére szintén fedezetnek képzelte magát s játékában hiányzott az erély és határozottság. Izsó kapuvédnek nem volt dolga s így véleményt róla nem mondhatunk. A kapott goal, hibáján kívül, a csehek szerencséjének tudható be.

---

A cseh csapatról vajmi kevés a mondani valónk. A csapatban egyetlen klasszis játékos nem volt s a tudatlanságot erősen pótolta rendkívüli agilitásuk s legalább nagy szerencséjük. Ugy látszik a cseheket sokkal jobban áthatotta a rájuk bízott misszió tudata s ha a két csapat lelkesedése lett volna csak döntő befolyással a goalarány, ugy a cseheknek nagy fölénynyel kellett volna győzniök.

Labdára gyorsan mennek, pillanatokig sem tétováznak s különösen a kapujok előtt elismerésre méltó ellentámadást tudnak kifejteni. Kapuvédjük nagy szerencsével s a védelem erős testőrségével játszott. Az első félidő folyamán csaknem minden játékos a goalban állott s valósággal eltorlaszolták a magyar csatársor utját. A 45 perczig tartott állandó védekezést csak egy-kétszer szakította meg a támadás munkája, mely a magyar kapu ellen irányult.

A második félidőben is a magyar csapat volt fölényben, de goalt elérni sehogy sem tudott, sőt a csehek egy lerohanása után beczenterezett labdát a szél a magyar kapuba csavarván, a csehek első goalját eredményezte.

A kiegyenlítő goal tíz percczel a játék vége előtt esett Károly egy véletlen lövése révén. A játék nagyon egyhangu volt s a sok ezer főnyi, derék publikum bármint próbálta bíztatni a magyar fiukat, a lelkesedés moraja hidegen hagyta őket.

Bíró: Holley, a bécsi Graphia tagja volt, ki sok körültekintés és igazságérzettel vezette a különben fair lefolyásu mérkőzést.