Budapest, 1902. február 3.
Az Osztrák-magyar bank legutóbbi főtanács ülésének azon egyhangu megállapodása, hogy a kamatláb leszállitásáról való döntést egyelőre elhalasztja; nagy meglepetést keltett mindenütt és mert nem várták a legkülönbféle megitélésben, sőt egyenesen megtámadásban is részesült. A támadások igaztalanok voltak.
Ezen igaztalan támadások közül is kiválik, mint legigazságtalanabb, a „Hazánk” cimü napilap (s) jelü „szakirójának” e heti cikkelye.
A cikk „A bankkamatláb és a betétek kamatlábja” sokat igérő cime alatt jelent meg, de a cimben jelzett kérdésről semmit sem ir, ellenben tényeket hamisit meg és e meghamisitott tényekre hihetetlenül naiv és hamis következtetéseket épit föl.
Azt irja ugyanis a társadalmi és gazdasági reakciót több jóakarattal, mint hozzáértéssel szolgáló ezen lap –
hogy „már a mult alkalommal (?) szóba jött a bank főtanácsában a kamatláb-leszállitása s ekkor a többség azt mondotta, hogy várjuk meg, mit csinál az angol bank”, - hogy az „alapszabályok irják elő az egységes kamatlábat”, hogy a „kormányoknak egyáltalán nem kellett volna megengedni azt, hogy az osztrák-magyar bank a nyilt piacon leszámitoljon, mert a statutumok ezt nem engedik meg”, s végül, hogy az Osztrák-Magyar Bank a kamatláb leszállitását „megint elnapolta az ultimo utánra azzal az érveléssel, hogy akkor elesnék attól a nyereségtől, amely az ultimo előtt beözönlő váltók 4%-os leszámolásából eredne.”
Ezekre az állitásokra mondottuk azt, hogy meghamisitásai a tényeknek.
Konstatáljuk a hamis állitásuk sorrendjében, hogy a főtanács semmiféle előző ülésében nem foglalkozott a kamatláb leszállitásának kérdésével, nem annál kevésbé, mert akkor, a mikor a „H-k” saját külön értesülése szerint a főtanács „többsége” a 2H-k”-ban reprodukált klasszikus mondást megeresztett volna, a kamatláb mérséklésének kérdése nemcsak nálunk, de még Berlinben és Londonban sem volt aktuális.
A mi pedig a „többségre” vonatkozó megjegyzést illeti, legyen szabad a „H-k” cikkirójának megsugnunk azt, hogy a főtanács ugy a nyiltpiaci eszkompt fölvételére, valamint legutóbb a kamatláb leszállitásának elodázására vonatkozó határozatot egyhangulag hozta meg, pedig éppen az utóbbi határozat meghozatalakor hat magyar és csak négy osztrák főtanácsos volt jelen. S ugyebár, azt a „H-k” cikkirója is megfogja engedni, hogy az a hat magyar főtanácsos, egytől-egyik kereskedelmi és ipari életünk kiválóságai, a magyar gazdaság szükségletét legalább is annyira ismeri, mint a „H-k” cikkirója.
Fölösleges cáfolni azt az állitást, hogy a nyiltpiaci eszkomptot a statutumok nem engedik meg.
Tudja mindenki, talán még a „H-k” czikkirója is – akinek azonban most szüksége volt arra, hogy ne tudja – hogy a statutumok igenis megengedik a váltóleszámitásnak ezt a módját, csak a két kormány hozzájárulásához kötik, a mit tudvalevőleg ezuttal is kikért a jegybank vezetősége, hiszen maga a „H-k” is megirta volt, hogy Pranger vezértitkár itt járt január elején.
