A természet bölcsességét legszebb megnyilatkozásaiban látjuk azokban a specziális tulajdonságokban, amelyekkel az összes állatfajokat a káros külső behatások ellen való védekezés és az életföntartás szempontjából fölruházta.

Érdekes az a természetes készség is, ahogy az állatvilág apró és nagy tollasai megépitik a fészküket. Különösen bájosés kedves az a jelenség a kisebb madárfajoknál. Ugyan ki nem figyelte volna még meg a fecske fészekrakását?

Valóságos kis vár ez a fészek, amelynek épen csak akkora a nyilása, hogy a fészek lakóinak karcsu teste beférjen rajta. A csirke hosszu, zacskó alaku fészket épit, a rigó pedig nyállal egészen betapasztja a fészek külsejét, ugy hogy valósággal olyan, mint a vályogfal.

Különösen „müvészies” azonban egy délamerikai madárnak a fészke, amelyet képünkön bemutatunk. Az alakja, mint látható, egészen boglya kemenczéhez hasonlatos. A kis madár a fák vastagabb ágain vagy háztetőkön épiti föl meglehetősen nagy, 10 font sulyu fészkét.

Az alkotórészei iszap vagy sár, a fü vagy szalmaszál. A fészek két egyenlő kamrára van osztva, amelyek közül a hátsóban szokta kikölteni tojásait. A fészket, megalkotójával együtt egyharmad nagyságban ábrázolja illusztrácziónk.