Liszt Ferencz hamvai

Rákóczi s bujdosó társai hamvainak hazahozatala sorra eszünkbe juttatja az embereknek több jeleseink emlékét, a kiknek hamvai idegen földben porladoznak. Nem sokan vannak de vannak. Így emlékezett rá Liszt Ferenczre is szülővárosa s mozgalmat indított a nagy zeneművész Bayreuthban pihenő tetemeinek hazahozatalára.

Liszt Ferencz tudvalevőleg Bayreuthben halt meg, leánya, Wagner Cosima asszony családi körében. A család építetett számára mauzoleumot s a család rendelkezik hamvaival is. Ő nekik van első sorban beleszólásuk, hogy meg szabad-e bolygatni a holttetemet pihenő helyén. Hogy tehát a soproniak kétségkívül kegyeletes érzésből indult terve sikerre vezethessen, a mozgalomnak kiinduló pontja az kellett, hogy legyen, hogy az ő véleményüket kipuhatolják.

Nem tudjuk, vajjon ez megtörtént-e, de az előzményekből arra kell következtetnünk, hogy Wagner Cosima asszony aligha fogja beleegyezését adni atyja hamvainak hazahozatalára. A kérdésnek ugyanis története van. Rövid idővel Liszt Ferencz halála után mozgalom indult meg, hogy a nagy zeneművész holttestét haza kell szállítani Budapestre s díszes mauzoleumot építeni fölébe.

Gyűjtés folyt ez érdekben, de a mozgalom akkor megakadt. Wagner Cosima ugyanis beleegyezett volna a dologba, csakhogy azt a föltételt kötötte ki, hogy a parlament temettesse el a halottat s az országgyűlés két háza fogadja és adja meg a szerinte neki kijáró tiszteletet.

Az akkori idők felfogása szerint ugyan sokan voltak, a kik túlzottnak tartották ezt a családi büszkeségből fogant föltételt, a mozgalom mégsem aludt el azonnal; Jókai indítványt is tett a képviselőházban, hogy teljesítsék Cosima asszony föltételeit. Itt akadt meg aztán a dolog.

Tisza Kálmán akkori miniszterelnök sohasem tudta megbocsátani Lisztnek, hogy egyik munkájában a magyar zene önálló létét tagadta, azt mondva, hogy a mit a magyar zene név alatt ismerünk, az voltakép a czigányok nemzeti zenéje. Hiába bizonyítgatta Jókai – a ki annak idején maga is megtámadta Lisztet könyvéért egy versben – hogy Liszt élete legnagyobb részét külföldön töltötte ugyan, ott aratta dicsőségét, magyarul nem is tudott, mégis mindig magyarnak vallotta magát s komoly pillanatokban együtt érzett a magyar nemzettel.

Tisza Kálmán Jókai indítványa ellen szólalt fel a képviselőházban s ezzel az egész ügy megbukott. Nagyon kérdéses, sőt egyáltalában valószínűtlen, hogy ez előzmény után most husz év mulva meg lehessen nyerni Wagner özvegyének beleegyezését atyja hamvainak exhumálására s hazaszállítására.