Az állami vasművek üzemének kibővítése érdekében Wekerle Sándor, mint pénzügyminiszter, tudvalevőleg törvényjavaslatot terjesztett elő és a Ház e czélra 15,634.000 koronát meg is szavazott.

Ezt az összeget a kincstárnak a folyó pénztári készletből kell fedezni, de a tőkéket eddig a pénzpiacz feszült helyzete miatt folyósítani nem lehetett. Most azonban, hogy a kiegyezést megkötötték, a pénzszűke is enged és ezért már a közelebbi napokban megkezdik az állami vasműveknél az építkezéseket.

A vasművek igazgatójának jelentése szerint az állami vasgyárak tulhaladták termelőképességüket és így még a sürgős keresletet sem elégíthetik ki, miért is a rendelések fölhalmozódnak és a vasművek csak nagyon hosszú terminusokra tudnak szállítani. Egyidejűleg nemcsak a termelőképességet kell fokozni, hanem olcsóbbá kell tenni a gyártást is és javítani az áruk minőségét. 

Az üzem bővítésére szánt összeget éppen arra használják föl, hogy az eddigi gyártási módok helyébe a gazdaságosabb villámos üzemet vezessék be. Ez annál szükségesebb, mert a rendelések összetorlódását a vasipar erős föllendülése okozta, mely nem efemer jellegű, hanem állandó.

Az állami vasműveknek ma igen sok gondot okoz a nyersvas beszerzése és ezért a kormány már legközelebb tanulmány tárgyává teszi azt, hogy milyen eszközökkel korlátozhatná a nyers vasércz egyre nagyobb arányu kivitelét.

A magyar vasipar helyzete ma ugyanis az, hogy míg a magyar vasbányák termésének csaknem hetvenöt százaléka kivitelre kerül, addig gyáraink szükségletét német és angol, sőt ujabban orosz eredetű nyersvassal kell fedezni.

Ez ellen a visszásság ellen már több ízben kértek orvoslást a magyar iparvállalatok, de orvoslásra csak most nyílt kilátás, a mikor a nyers áru hiánya az állami üzemeket is fennakadással fenyegeti.