Termés és árképződés

Az elmult és általános áremelkedésének közepette a fogyasztókra nézve bizonyos könnyebbülést idézett elő, hogy a gabona- és lisztárak alacsonyak voltak.

Fényes czáfolatot nyert az elmult aratási esztendőben az a felfogás, illetőleg ráfogás, hogy alacsonyabb árak mellett a gabonatermelők nem boldogulhatnak, mert hogy a mezőgazdaság az alacsony gabonaárak alatt nem szenvedett, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a mezőgazdák nagyobbszabásu ipari beszerzéseket eszközöltek és ezáltal az ipari konjunkturának is haladó irányt szabtak.

A mult évi óriási termés nemcsak beszerzéseket tett a mezőgazdáknak lehetővé, hanem arra is képesítette őket, hogy jelentékeny készleteket vihessenek át az uj esztendőbe.

A távol álló nem is képzeli, hogy mily nagy most a kínálat a mult évi termésből: nemcsak a magyar, hanem a Balkán-országok terméséből is. A szállítási vállalatok már alig győzik a bejelentett tömegek elszállítását. Ez a tény azonban amellett bizonyít, hogy a termény tőzsdén nem egészen indokoltan hajtották fel az árakat, mert, ha a birtokosok is rossz terméstől tartanának, aligha lennének oly szivósak kinálataik.

A legujabb jelentések a vetésekre már sokkal kedvezőbbek és erre vezethető vissza, hogy sok régibb és drágán szerzett kötelezettséget mind sűrűbben storníroznak most. A fogyasztás általában nagy tartozkodást tanusit és szükségleteinek fedezését elhalasztja akkorra, mikor az uj áru is piaczra kerül. 

Az üzérkedés, mely ez idő szerint az árakat felhajtja, abból a feltevésből indul ki, hogy az uj termés sikere annyira kétséges, hogy a fennálló magas vámok mellett is elkerülhetetlenné fog válni az idegen termés behozatala. Ez azonban olyan feltevés, melynek már a valószínűsége is kétessé vált és a spekuláczió a maga még bizonytalan hasznáért csak az agráriusok malmára hajtja a vizet.

Nincs ok pesszimizmusra és a kihágások, melyeket az üzérkedés az árképződés körül mind sürübben elkövet, könnyen megbosszulják magukat. Az esetleges sikertelen termés csak azoknak a nagybirtokosoknak fog hasznot hajtani, kik még ma is nagy készletek felett rendelkeznek , de ezeknek a hasznáért nem érdemes, hogy a spekuláczió az általános drágaság mellett még a kenyerét is mesterségesen megdrágítsa a nagy fogyasztó közönségnek. 

Soraink tulajdonképeni czélja különben a következő:
Ösmeretes, hogy pár év előtt nagy volt a takarmányinség és köztudomásu, hogy a magyar kormány csak lazán kezelte az ügyet. Hát most az a nézetünk, hogy nincs mit tartani hasonló gabonainségtől, de bizonyos, hogy a termés még a sors kezében van és nincs kizárva, hogy kedvezőtlen időjárási viszonyok még valósággá teszik azt, ami ma csak spekuláczionális eszköz.

E remélhetőleg be nem következő eshetőségre az az inditványunk, hogy a már ugyis elég sanyaru helyzetnél fogva, idejekorán indíttassék mozgalom abban az irányban, hogy rossz termés esetén az uj és magas gabonabeviteli vámok huzamosabb időre hatályon kívül helyeztessenek.

Valószínű, hogy ez ellen latba vetik befolyásukat az agráriusok és bizton számíthatnak osztrák társaik támogatására is, de éppen, mert tartani lehet ily befolyás érvényesülésétől, sürgős feladat azonnal megindítani a mozgalmat a gabonavámok ideiglenes felfüggesztése mellett, mihelyt csak félig-meddig biztos támpont lesz arra nézve, hogy öszszel vagy télen gabonahiány fenyegethet.