A magyar-osztrák birkózó-mérkőzés a városligeti cirkuszban

Hatalmas közönség előtt folyt le a két napig tartó magyar-osztrák birkózó-mérkőzés a városligeti cirkuszban.

Különösen zsufolásig megtelt a cirkusz vasárnap este, mikor a döntő küzdelmek voltak. Határozott elismeréssel kell adóznunk az MTK-nak azért a mérkőzés kifogástalan rendezéseért és azért a pontosságért, a mivel ezt a nagy munkát lebonyolította.

A mérkőzést egy osztrák és magyarokból összeválogatott zsüri vezette, melynek elnöke Brüll Alfréd, tagjai, osztrák részről Koller Ferenc, az osztrák szövetségi titkár, Franz Lipót, Heran Ferenc, Grafl József, magyar részről Stankovits Szilárd a MASz. titkára, Iszer Károly és Vida Henrik voltak.

A mérkőzések közűl, egy-két magas színvonalu küzdelemtől eltekintve, csak közepes dolgokat láttunk. Legnagyobb szerepet játszott a csípő-dobás, mely a legegyszerűbb s legkönnyebben védhető fogások egyike s mégis legtöbb esetben sikerrel járt, ami a legyőzöttek technikai tudásának gyengeségére vall, ha csak váratlanul és villámgyorsan nem vitetik keresztül, mint pl. Kawan-Weisz és Glattauer-Holubán mérkőzésnél, mikor védhetetlenek voltak.

Ezzel a fogással fektette vállaira mindkét izben a két osztrák Mudint. Védése a test hátravetéséből áll. Nagy szerepet játszottak a szimpla és dupla Nelson-fogások, amelyek közűl igazán korrekt csak Holubán dupla Nelsonja volt, melylyel Erődy-t legyőzte.

Ez alkalommal Erődy a szokásos hid helyett egy pirouettel akart megmenekülni, de úgylátszik a katonáskodása alatt elvesztette rugékonyságát, mert a pirouette nem sikerült. A pirouette (átfordulás a nyak körűl, levegőbe emelt lábakkal, ugy, hogy közben hasra fordul és béka állásba jut a földre) a legjobb védekezés a dupla Nelson ellen, ha föltétlen biztosan hajtja végre a versenyző, jobb mint a hid, amelyet könnyen lehet betörni, még akkor is, ha lehető legpreczizebben is hajtatik végre.

Ha azonban a pirouette nem sikerül, akkor utána, mint Erődy-nél is, föltétlen vállrafektetés következik, mert semmi akcióra nem képes a birkózó. Legnagyobb hibája a magyar birkózók legnagyobb részének az akció darabossága. Egy bizonyos fogást próbálnak s ha nem sikerül, akkor nagy szünet van, miáltal a védő fél pihenéshez jut.

A támadás csak akkor jó, ha folytonos. Egyik akcióból folyik a másik, megszakitás és pihenés nélkül. A védekező félt így lehet elfárasztani, mert a védelem sokkal jobban fáraszt, mint a támadás. Nem láttuk még az osztrák birkózóknál sem a támadó fél lendületének a védő által való kihasználását.

Ez úgy értendő, hogy mikor a támadó fél egy fogással egy akció keresztülviteléhez szükséges lendületet vesz, ezt a lendületet az ellenfél átveszi s az ellenfele lendületével kezd el egy bizonyos akciót. Ezeket még legjobban Holubán alkalmazta s különösen a támadások folytonosságával szerezte meg győzelmeit, bár meg kell jegyeznünk,hogy kissé brutálisan dolgozott, különösen Erődyvel szemben.

---

A hidakra meg kell jegyeznünk, hogy igen gyakran, de igen rosszul alkalmazták. Így Payer mikor Höltl átforgatta, a hidat ugy csinálta, hogy feje bubjára támaszkodott és alsó teste teljesen a földön volt. Természetes, hogy az osztrák e tisztán nyakerőre támaszkodó hidat egy pillanat alatt betörte. A jó hidnál a birkózó a talpára áll s akkor a nyomás megoszlik s igy nagyobb ellenállásra képes.

Legfényesebb fogás volt Weisz ceinture a rebours-ja, melylyel Wolfram-ot legyőzte. Ezt a fogást azonban csak lovagias ellenféllel lehet alkalmazni, mert egy erős rugásnak az arcba ki lehet a támadó téve.

A birkózók közül elsősorban Kawan-ról kell megemkékeznünk. Hatalmas erő és nagy technikai tudás együtt van meg benne. Nyilvános szereplése óta egyetlen egyszer győzte le az osztrákok által jogosulatlanul kiirt osztrák-magyar bajnokságban, a gráci Huber, akkor is azért, mert jobb kezén rándulást szenvedett bár, így is 1 1/2 óráig küzdött. Rendkívül erős nyaka miatt a nyak fogásokkal nem lehet vele boldogulni, mig ő a szinte abnormis nagy tenyere, hosszu ujjai és hosszu karjai miatt a legveszélyesebb fogásokat is megkockáztathatja. Súlya 97 kg.

Weisz ez idő szerint legjobb magyar birkózó és hogy európai hírnévre még nem tett szert, az csak annak tulajdonítható, hogy ez idő szerint nincsen megfelelő ellenfele. Óriási ereje egyensulyozza gyenge sulyát (88 kg). Most nem volt kellő formában, mert fejsebe miatt 2 hét óta nem dolgozott. Támadásai főleg állásból veszélyesek. Nyakfogással nem lehet nála ereményt elérni, mert erős karjaival az ellenfél kezét könnyen lefejti.

Wolfram. Zömök, nehéz ember 92 kg nagy erővel és technikával rendelkezik. A tour de bras nagy mestere. Kawannal teljesen egyenrangu, igen szimpatikus birkózó. A középsulyúak hasonlíthatatlanul jobbak, mint a mieink. Mostan Glattauer győzte le Höltlit, aki pedig jobb mint az előbbi.

Erődy a magyar bajnok tulságos erőszakosan dolgozott és a szabálytalan nyakcsavarintásai miatt a zsüritől megintésben is részesült. Holubán beváltotta a hozzá füzött reményeket. Legyőzetését nem tartjuk reálisnak s a lámpaláznak kell betudnunk. Bár szabályosan, de kissé tul erőszakosan dolgozik és tarkó-masszázsaival az ellenfél elkábitására törekszik. Kiváló érzéke van a birkózás szelleme iránt. Nagy jövőt jósolunk neki.

Végeredményben:

Könnyűsúlyuak:

Elsők holtversenyben Erődy Béla (magyar, BPTTS.) és Holubán Ferenc (magyar, Aradi Toldy AC.) 2-2 ponttal.

3. Glattauer Lipót (oszt. Cherusker AC.) 1 p.

4. Krell Sándor (oszt. Erd. AC) 0 p.

Középsúlyuak:

1. Goldbach Vencel (oszt. AC. Sparta) 3 p.

2. Höltl Károly (oszt. Cher. AC.) 2 p.

3. Mudin István (magy. AAC.) 1 p.

4. Payer Frigyes (magy. MTK) 0 p.

Nehézsúlyuak:

1. Kawan János (oszt. Cher. AC.) 3 p.

2. Weisz Richárd (magy. MTK.) 2 p.

3. Wolframm Henrik (oszt. AC. Sparta) 1 p.

4. Odry Zoltán (magy. AAC.) 0 p.

Győztesek tehát az osztrákok 8 ponttal a magyarok 4 pontja ellen.