Az idei télen nagy volt a szénszükség Magyarországon.
Ennek azonban nem az volt az oka, hogy a szénbányák kiapadtak, hanem az, hogy a vasutak nem szállítottak elegendő mennyiséget a fogyasztók használatára.

A kőszénfogyasztás azonban az utóbbi évtizedekben a fellendült gyáripar következtében oly tetemes, hogy a mérnökök komolyan kezdenek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a föld mélyében még kiaknázatlanul heverő szénkészlet mennyi ideig lesz elegendő.

Az angol ismert szénbányák mennyisége körülbelül 10,000 millió tonna, ami 100 millió tonna évi fogyasztást véve alapul, száz évre lesz elegendő. Németország szénkészlete 200-300 évig tarthat, Magyarországé és Ausztriáé 500 évig. Ugyanannyi idő alatt merülne ki Francziaország 17 milliárd tonna készlete is. Észak-Amerika szénbányái 650 év alatt merülnek ki. 

Ezt a becslést ingataggá teszi az a körülmény, hogy jóformán fogalmunk sincs róla , miképpen alakul az egyes országok szénszükséglete a jövendőben. Az azonban kétségtelen, hogy belátható időn belül elérkezünk oda, hogy a kőszén pótlásáról kell gondoskodni. Hogy mivel fognak fűteni a jövőben, azt még nem tudjuk.

Lehet, hogy addig feltalálnak valami uj energia-forrást.
Legczélszerűbb lenne megkisérelni, nem e lehetne a puszta területeket befásítani. Ha ez sikerülne akkor például a Szahara sivatagon épülő erdő bőségesen elegendő lenne arra, hogy az egész világot tüzelőanyaggal ellássa.

Ha tehát nem is kell kétségbeesnünk a jövő nemzedék sorsa felől, elvitázhatatlan, hogy a helyes gazdálkodás elve arra szoritja a ma élőket, hogy csinján bánjon a tüzelőanyaggal és amennyire lehet takarékoskodjék vele.