A természettudományok közül sokáig a fizika volt az kikötő, ahol meglehetősen nagy biztonságban érezhettük magunkat. Ez a világ volt az, ami konkrét, megtapasztalható, megmérhető - nosza, ki is tiltottunk minden, az empiria számára hozzáférhetetlent erről a "szent" területről! De jaj, lepottyant Newton nevezetes almája s megjelent ezzel az abszolút tér, mozgás és idő, mint olyan valamik, amik minden más dologra való vonatkozás nélkül állanak fenn. Nehéz volt megemészteni, hiszen a fizika feladata eladdig a reális kölcsönhatások vizsgálata volt és bajos volt ezután a meg nem figyelhetőség vizsgálatába belekezdeni. De rugalmasak vagyunk, már éppen kezdtünk beleszokni a dologba, kezdtük komfortosan érezni magunkat az "abszolútban", mikor Mach, Hertz, Boltzmann és mások kutatásai alapján ismét alaposan kibillentünk az egyensúlyunkból. Beláttatták ugyanis velünk, hogy egy test helyzetét nem lehet másképp értelmezni, mint egy másik megfigyelhető testhez viszonyítva: vagyis viszlát abszolút, éljen a tér relativitása!
Már éppen kezdtünk ismét lecsillapodni, mikor a századfordulón felbukkant egy furcsa figura, akinek volt bátorsága elképzelni, hogy a tartam (vagyis az idő) fogalmának sincs másképp értelme, csak valamilyen vonatkoztatási rendszerbe helyezve. Ő volt Einstein és híres tétele (ekkor még), a speciális relativitás-elmélet. Az elv megfogalmazásánál éppúgy vezették filozófiai, mint fizikai meggondolások: mélyen meg volt győződve ugyanis arról, hogy a fizikai realitás nem függhet attól az ablaktól, amelyen át pillantást vetünk a mindenségre; így a tér és az idő kettőssége szükségszerűen mindig viszonyítási pontok kérdése.
Milyen egyszerűen hangzik s milyen tétovává tett mindannyiunkat! Amiről eddig azt gondolhattuk, hogy ott van és olyan, most egyszerre átváltozott, eltűnt, mint egy negatív bűvészmutatvány, amiben nem előkerül, hanem elvész a nyúl a kalapban.
Persze, ez is viszonylagos: ne kedvetlenítsen el bennünket a tér-idő, hiszen pár évet kell csak várnunk még s a tér-idő-anyag relativitásával is meg kell majd küzdenünk.