A magyar-horvát sportbarátság

A magyar-horvát sportbarátság megkötésének napja volt 1905. október elseje.

Egyesülési ünnepe Szent-István koronája alá tartozó minden magyar föld labdarugóinak, amely azonos jelentőségébe messze átlépte az egyszerű sport kereteit. Sőt mint előre látható volt, maga a sportrész, a mérkőzés, háttérbe is szorult, mert hiszen sportszempontból az alig négy hónapos csapat komoly ellenfélnek tekinthető nem volt.

Annál jelentősebb és fontosabb azonban az ünnepély erkölcsi része magyar nemzeti szempontból.

Mert ha jól tudjuk is azt, hogy a fehér asztal mellett elhangzott beszédek hangjában igen sokszor az udvariasság is nagy szerepet játszik: mégis az előzményekben, a horvátoknak hozzánk való közeledésében, a hivatalos és magán nyilatkozatokban az őszinte magyar barátság oly közvetlenül jutott kifejezésre, hogy a magyar labdarugó sport egyik legszebb diadalának kell tekintenünk a magyar – horvát sportbarátság megteremtését, amelynek jótékony hatása legközelebb már remélhetőleg minden téren jelentkezni fog.

Legszebb jutalma lesz ez a szövetség nagynevű elnökének, Banovits Kajetán miniszteri tanácsosnak ki semmi fáradságtól vissza nem riadva kezdettől fogva lelkesen támogatta az egyesülés eszmélyét. De elismerés illeti Steiner Hugó alelnököt és Német Andor főtitkárt, nem kevésbé Schwarz Károly a „Zágreb” agilis titkárát, kik mindent megtettek a siker érdekében.

A mérkőzés a múlt vasárnap d. u. a Margitsziget Sporttelepen folyt le a következő két csapat között :

Prvi Nogometni-t Sport Klub „Zagreb” (kék-fehér), Mutafelia – Slavonic, Kabelka – Schwarc, Filipic, Koruna – Visingr. Polivka, Todl, Ugrinie, Novak.

Budapesti egyletek alkalmi (propaganda) csapata:

Oláh (MAC.) – Nagy (MTK.) Molnár F. (UTE.) – Kisfaludy (BTC.), Gerő (BAK.) Gorszky (FTC.) – Borbás (MAC.) Weisz F. (FTC.), Oldal (BAK.) Roóz (Főv TC.) Niessner (MAFC.) (Itt jegyezzük meg, hogy teljesen téves egyes napilapodnak az a híre, hogy ez a csapat szövetségi válogatott csapat volt, mert ezt a szövetség minden beleszólása nélkül maguk az egyesületek állították össze.)

A mérkőzés folyamán a magyarok teljes fölényben voltak s 11:1 arányban tetszés szerint győztek. A horvátok még kezdők, de igen fair rokonszenves játékosok, kiket közönségünk is melegen fogadott.

A magyar csapatról kevés jót mondhatunk. Nagy fölényük dacára sem tudták egymást megérteni; egyes játékosok pedig, különösen Roóz, Gerő és Nagy bosszantó módon igyekeztek minden áron megmutatni a közönségnek azt, hogy mennyivel többet tudnak ellenfeleiknél. A mérkőzés után a horvátok végignézték a Pannonia Evezős Club házi nyolcas versenyét, miközben az előttük elvonuló csapatokat lelkesen üdvözölték.

Este a MLSz. bankettot adott a Wampetics-féle vendéglőben a horvátok tiszteletére, melyen a szövetség tisztikarán a horvátokon és a magyar játékosokon kívül megjelentek a cseh Sokol tagjai, a MAC., a MAFC, a Postások, a FTC., a BTC., a BAK., TLE. képviselői.

Sajnos, a többi szövetségi egyletet még ez a komoly alkalom sem tudta rábírni arra, hogy a magyar labdarugó sportot reprezentálják. Ellenben megjelent az ünnepélyen Kugler Mihály min. tanácsos, a horvát ügyek vezetője s Ráth Endre nem. képviselő, a magyar-horvát barátság lelkes harczosa.

A banketten Banovits Kajetán elnök a magyar – horvát barátságra mondott szép felköszöntőt, mire a horvátok nevében Polivka válaszolt, kijelentvén, hogy ezuttal belépnek a MLSz.-be, amelynek hű tagjai is maradnak.

Bécs minden áskálódása dacára, Moór Jenő a főiskolai egyletek nevében a horvát egyetemi ifjakat köszöntötte fel, majd később a Sokol egyletet, melynek elnöke hibás magyarsággal, de meleg magyar érzéssel válaszolt.

Nagy hatással beszélt Ráth Endre orsz. képviselő a magyar-horvát egyesülésről. Beszéltek még Horváth Ferenc, Neumell Emil és Stielly Gyula, a ki egyuttal ritka szép sikerrel tolmácsolta is az összes beszédeket. A társaság késő éjjelig emelkedett hangulatban együtt maradt.

Érdekes megemlíteni azt, hogy a horvátok elutazásuk előtt arról kaptak értesítést, hogy Budapesten tüntetés készült ellenük s ezért mintegy 50-en vissza is maradtak. Könynyű elképzelni, hogy milyen mély hatást tett az eljöttekre a budapesti lelkes fogadtatás.