Pánszláv református pap

New-Yorkból írják. Már van pánszláv református pap is. És pedig itt, Amerikában, a hol, ha csak üzletből is, már annyi magyarországi szemináriumban nevelkedett luteránus, római és görög katholikus pap állt a pánszláv propaganda zászlaja alá.

A pánszláv református papot Rev. K. V. Molnárnak hívják. Mint az Amerikai Magyar reformátusok Lapjában olvasom. Molnár ezideig Csikágóban, a magyar református egyházak jórészét is segítő Reformed Church főnhatósága alatt működött.

Molnár ivadéka ama magyar lelkészek egyikének, a kik a mult század elején a sárospataki főiskolából mentek ki Csehországba, hogy a református egyház fejlődését előmozdítsák.

Molnár ereiben tehát magyar vér csörgedez s már csak ez oknál fogva is általános megbotránkoztatást szült, hogy a tótul is beszélő református vallásu magyar nép között kibontotta a pánszlávizmus zászlaját s mint a Presbyterian Church főnhatósága alatt működő pap nyiltan a magyarság ellen izgat. Molnár, a kivándorlók egyik főfészkében, Bradockban  épített templomot.

Munkája veszedelmes, nemcsak azért, mert nem árt a mi református egyházainknak, melyeknek kebelében eddig békében buzgólkodtak a magyar és tótajku református magyarok, hanem főkép azért, mert a nemzetiségi kérdés bolygatásával és a faji gyűlölet szításával üszköt dob a magyar és tótajku református magyarok közé.

Zászlóbontás ügyes és czéltudatos sakkhuzása a pánszláv propagandának. Ölbetett kézzel tehát az amerikai magyar református egyháznak elüljárói nem nézhetik Molnár tiszteletes zászlóbontását s kötelezettségük minden erejükkel odahatni, hogy Presbyterian Church, melynek támogatását Molnár élvezi: átlásson a szitán s még csirájában elfojtsa az a munkát, melynek czélja nem a Krisztusi egyházának a szolgálata, hanem csakis a pánszláv izgatás. Molnár zászlóbontásáról egy tót nyelven írt brosurában ad hírt, a melyből közöljük a következő sorokat:

Minek támogatnánk mi, tótok, magyar templomokat, mikor lehet saját tót templomunk is? Minek adnánk a mi tót pénzeinket annak a népnek, a mely minket annyira letaposott az ó hazában s mai nap is igázza szülőinket, testvéreinket, rokonainkat és másokat? Mikor tett a magyar valami jót a tótnak? Mikor juttatott neki valamit az ő szívességéből? A tótok iránt való szeretet a magyarok részéről már eléggé ismeretes! Minden tót, a ki támogatja a magyart, (bármely móddal) az megtagadja saját nemzetét, érdemetlen lett arra az életre, a melyet neki az ő tót anyja adott.