|
A spanyol király esküvője
A spanyol anarkisták véres merényletbe fojtották május 31-én királyuknak, XIII. Alfonzónak menyegzői ünnepét, s a nagy fényt és pompát bomba robbanás, halálra sebesült emberek jajveszékelése zavarta meg, s a lakodalmas menet útját ártatlan emberek darabokra szaggatott holttestei borították be. Az esküvőre az előkészületeket már napok óta folytak, s a mióta a király ifjú jegyese, Battenberg Ena herczegnő, (a ki Edvárd angol király unokahuga, s 1887-ben született) s a külföldi uralkodók képviselői megérkeztek, egyik ünnepély a másikat érte a madridi udvarnál. Ez alatt úgy látszik, készültek az anarkisták is. Május 31-ike volt az esküvő napjául kitűzve. A menyasszony, Ena herczegnő, e nap reggelén 8 órakor a tengerészeti minisztériumba érkezett, a hol menyasszonyi ruhába öltözött. A város zászlódíszt öltött. Az ez alkalomból ideérkezett idegenek száma óriási. Az összes ideérkező vonatok megteltek. A tömeg között Spanyolország minden részéről érkező festői ruhákba öltözött csoportokat lehetett látni. A lakodalmi menet 9 óra 25 perczkor hagyta el a királyi palotát. A menyasszonyi menet 10 óra 45 perczkor a tengerészeti minisztériumot. A menetek, a melyek pompás látványt nyujtottak, 10 óra 45, illetőleg 11 óra 20 perczkor érkeztek a San Gerronimo-templom elé. Az egész úton, a merre a menetek elvonultak, a tömegesen egybegyűlt lakosság lelkes ováczióban részesítette a királyt és menyasszonyát.
A király a templom főkapujánál fogadta Ena herczegnőt és bevezette a templomba. A mátkapárt a kíséret követte. A jegyespár remek trónszék alatt felállított trónszékeken foglalt helyet. A toledói biborosérsek, a nottinghami püspök segédlete mellett ünnepi misét mondott, a mire a bíboros áldást mondott a frigyre.
Ezután aláírták a házassági levelet. A királyi párt a templom elhagyásakor határtalan lelkesedéssel fogadták. Ez a szűnni nem akaró lelkes üdvözlés kísérte a királyi párt véges-végig az úton. Azonban rettenetes dolog történt közben. Visszatérőben egy anarkhista bombát dobott a királyi pár kocsija felé. A bomba felrobbant és a kocsi erősen megsérült. Az első jelentések szerint egy százados, egy katona, egy asszony és egy leány meghalt, 17 ember megsebesült. A királyi pár sértetlen maradt és más kocsiba ült át. A merénylet a késő éjjeli órákban érkezett táviratok szerint egy bérház III. emeletéről történt. Virágbokrétába rejtett bombát dobtak ugyanis innen a királyi pár kocsija felé. A királyi pár sértetlen maradt, tizennégy ember pedig meghalt. Nyomban a merénylet megtörténte után két embert, egy külföldit és egy spanyolt elfogtak. A bombát a Calle de Mayoron vetették a királyi kocsi elé. Azt a házat, a melylyel szemben a merénylet történt, a csendőrség körülzárta. A bűntett helyén a belügyminiszter és a polgári kormányzó is megjelentek. Az elfogott spanyol nagyon levertnek látszik. A királyi pár elsápadt, azonban a király nem vesztette el lélekjelenlétét. Villámgyorsan fölugrott ifju nejével. Ezután a királyi pár délután 2 óra 20 perczkor sértetlenül érkezett vissza a palotába. A tudósítások a következőket közli még a merényletről: A templomból jövet a nászmenet betért a híres Calle Mayorba s azon át igyekezett a királyi palota felé. A Calle Mayor rendkívül szűk utcza és épen a királyi palota tájékán még jobban megszűkült. Az utczának ezen a legszűkebb részén van az egyik oldalon a madridi polgári kormányzó palotája s ezzel szemben van a Calle Mayor 88. számú háza.
Ebből a házból dobták minden valószínűség szerint a bombát. Minthogy a Calle Mayer ezen a helyen lejtős is, előrelátható volt, hogy a nászmenet itt meg fog akadni, úgy, hogy a merénylő kiszámíthatta a bomba irányát.
A Calle Mayor 88. számu háza az anyakirályné magántulajdona és az egyetlen ház Spanyolországban, a mely a királyi család magántulajdona. A ház földszíntjén korcsma és fűszerkereskedés van. Az első emelet szabóműhely foglalja el és a hatemeletes háznak többi része családi szálló foglalja el, a melyet jobb családokból való emberek szoktak fölkeresni. Úgy látszik, hogy a merénylő ebben a szállóban helyezkedett el. Midőn a nászmenet a Calle Mayor 88. számú házához ért, miként előrelátható volt, egyszerre megakadt. A királyi pár diszhintaja kénytelen volt a ház előtt megállani s az ott álló emberek láthatták a fiatal királynét, a kinek az arcza ragyogott a boldogságtól.
Midőn a megrémült nép egy kissé fölocsudott, látta, hogy a kocsinak azon az oldalán, a mely a polgári kormányzó háza felé fordult, tehát a kocsi jobb oldalán, számos ember halva vagy haldokolva hever egymás fölött. Bent a kocsiban a robbanástól elkábulva ült a király és a királyné.
A királyné nászruhája tele volt véres foltokkal és egy pillanatig mindenki azt hitte, hogy ő is áldozata lett a merényletnek. Egy spanyol főúr, Cornhuelos herczeg volt az első, a ki a királyi párnak a segítségére sietett. Fölrántotta a díszhintó ajtaját, átölelte a királyt s kiemelte a kocsiból.
A király azonnal visszanyerte lélekjelenlétét s gyöngéden foglalatoskodott feleségével, a ki sírva fakadt. De a királyné csakhamar visszanyerte önuralmát s még mielőtt még a díszhintó mögött álló népnek csak sejtelme is lett volna arról, hogy mi történt, a királyi pár már a tartalék kocsiban ült, a melyen a király parancsára további óvatossági intézkedések megtétele nélkül folytatták az utat a királyi palota felé.
A tartalék kocsi Spanyolországban nagy fölfordulásoknál egy régi hagyomány következtében mindig kéznél van; egy esemény emlékére szolgál, a mely a királyi udvarnál néhány száz évvel ezelőtt ment végbe és a nagy fölvonulásoknál ugyanabban a megtiszteltetésben részesül, mint a királyi kocsi. Husz perczel két óra után a királyi pár visszaérkezett a palotába. A kastély körül álló nép már akkor tudta a merényletet s mindenki azt hitte, hogy a királyi párt megölték.
Alfonz király és a királyné sírva haladtak fel a lépcsőn, később kimentek az erkélyre, hogy megnyugtassák a közönséget, mert minduntalan nagyobb és nagyobb tömeg érkezett azzal a hírrel, hogy a királyi pár meghalt. Az erkélyen a királyné mosolyt erőltetett, de visszatérve a szobájába, elájult.
A vizsgálat kiderítette, hogy a merényletet Londonban készítették elő és az anarkisták azt tervezték, hogy ha sikerült a királyi párt megölniök, kikiáltják a köztársaságot és a forradalmi kormányt.
A terv az volt, hogy a templomban követik el az első bombamerényletet s annyi dinamitot fognak fölhalmozni, hogy a királyi esküvő ötven fejedelmi vendége is elpusztuljon. A madridi nép első nap nem akarta elhinni, hogy a merénylő spanyol és a külföldieket mindenütt fenyegették. Több angol vendéget tettlegesen bántalmaztak. A rendőri vizsgálat csakhamar kiderítette, hogy a merénylet elkövetője, a ki az illető szálló szobáját bérelte, s a merénylet okozta zavarnak mindjárt az első pillanatban eltűnt, Mateo Morales kataloniai spanyol anarkista. Moralesnek sikerült Madridból kimenekülnie, de felismerték. Junius 3-ikán a madridi polgári kormányzóhoz az a hír érkezett, hogy Torrejon de Ardozban Madrid közelében egy egyén, a kire teljesen ráillett az a leírás, a melyet bombamerénylő személyéről adtak, s midőn látta a rendőrséget, mely letartóztatására érkezett oda, öngyilkosságot követett el. Morales torrejoni tartózkodásáról a következőket jelentik: Morales a torrejoni pályaudvar közelében lévő korcsmába ment, a melynek tulajdonosa gyanusan nézett Moralesre, mire ez kifizette tartózkodását és eltávozott a vendéglőből.
Morales azután egy mezei őrrel találkozott, a ki igazolásra szólította fel, mire Morales azt mondotta, hogy Madridba táviratoz igazolványaiért. E végből visszatértek Torrejonba, utközben azonban lelőtte az őrt. Erről a torrejoni lakosok azonnal értesítették a hatóságot.
Morales kék zubbonyt viselt, kezein és balszemén égési sebek voltak. Mire a madridi rendőrfőnök megérkezett, Morales már halott volt. Zsebében a portugál vasutaktól származó podgyászfeladó-vevényt és kisebb csomagot találtak, a melynek tartalmáról semmi sem tudható. A torrejoni öngyilkosban azon ház tulajdonosa, a melyből a bombát dobták, felismerte Mateo Morales anarkistát. Morales tegnap este megjelent egy torrejoni vendéglőben, azt kérdezte a vendéglőstől, mikor indul a legközelebbi vonat Barcelona felé.
Mateo Morales igen izgatott volt. A kezein látható égési sebek felköltötték a vendéglős gyanuját, ki észrevette, hogy a merénylő személyleírása teljesen ráillik vendégére. Morales kisétált a pályaudvarra, hogy megvárja a vonat érkezését. Útközben találkozott egy rendőrbiztossal, a ki Morales láttára szintén gyanut fogott és felszólította Moralest, hogy igazolja magát és mikor ez erre nem volt képes, letartóztatta és visszaszállította a községbe.
A rendőrbiztos Morales mögött ment. Morales utközben hirtelen revolvert rántott elő, lelőtte a rendőrbiztost, azután önmagára fordította fegyverét. A miniszterelnök elrendelte, hogy Morales holttestét Madridba szállítsák. Reggel katonai bizottság automobilon Torrejonba ment, hogy a tényállást felvegye, és a holttest átszállítását eszközölje. A holttestet szállító vonat délben érkezett Madridba. Morales holttestét azonnal a katonai kórház halottaskamrájába szállították. Miután több oldalról kétség merült fel Morales holttestét illetőleg, a holttestet agnoszkálására beidézik a merénylő rokonságát. A merénylő elfogására kitűzött 20,000 peseta díjat a Morales által meggyilkolt mezei őr özvegye fogja megkapni. |