Jégvirágok tartósítása

Az ablakokat télen diszitő gyönyörű jégvirágképződményeket igen könnyen lehet álladósitani, ha ezeket igen vékony gelatinarétegben hagyjuk képződni.

Ha üveglapot úgy öntünk le 2 ½ gelatinaoldattal, hogy 100 cm˛ felületet 2 cm˛ gelatina fed be, s a lemezt nehány fokkal 0ş alatti hőmérséken tartjuk, rövid idő mulva a gelatina egyes helyein a víz kiválik, megfagy, s az igy képződött fa- és levélalaku kristályok a gelatinat, mely vizben folyton szegényebb lesz, oldalra szoritják.

Ha meleg helyre hozzuk vissza, elolvad a jég, a körvonalak azonban megmaradnak. A gelatinából a kristályok felolvadnak, helyüket víz foglalja el s ilyen módon lesz látható a kristály alakja.

A lemez megszáritása után is megmarad a finom rajz a legapróbb részletekig.

A jelenség, hogy a megfagyott víz a réteget elszakitja, s tiszta jégkristályokban válik ki, a viztelenitett gelatinát pedig félretolja, éppen az ellenkezője az itt emlitettnek, s úgy látszik, hogy könnyen áll be, ha a gelatinaréteg vastag. Mindeddig nem lehetett ezt pontosan megállapitani.

A colloidanyag alakitása kristályosodás utján, mely némely élőlény alaki képződésénél szerepet játszik, más körülmények között is megfigyelhető, pl. ha sok kalium-bichromaoldatot tartalmazó gelatinát üveglemezen hagyunk megszáradni.

A faalakú kristályocskák épek maradnak, ha az összes sót utólag vizzel kimossuk. Éppen ugy a bromkalium koczkakristályai is.

Hogy itt nem a száradó gelatinalemez valamely különös sajátosságával van dolgunk, könnyen észrevehetjük, ha forró, concentrált kaliumbichromatoldatot öntünk gelatinához.

---

Hideg üveglapra való öntéskor a kristályosodás csaknem azonnal beáll. Ha a sót kimossuk, a structura megint megmarad a nélkül, hogy szükség lett volna a gelatinaréteg előzetes száradására.

Ha egy gleatinalemezre 10% gelatinát és 10% kaliumbichromatoldatot tartalmazó vízcseppet teszünk, a csepp felszáradásakor annak helyén kevés, de hosszu kristályágak keletkeznek, míg a többi helyen sok apró kristály keletkezik. Maguk ezek a kristályok, melyek a gelatina rétegein kívül képződtek, kimosásnál szintén megmaradnak gelatinaágaknak.

A jégvirágok saját negativképét Liesegang egy üvegcsészében figyelhette meg, melynek fenekére igen finom réteg chlorezüst rakódott le, melyet a fény hatása megfeketitett. Ha most vékony réteg víz fagyott meg benne, mely később elpárolgott, úgy Molisch-hatás állt be, ugyanis ott, hol a jégkristályok voltak, nem volt semmi chlorezüstpor. Félre volt tolva.

Ilyen módon lehetett tehát strustura-képet nyernünk.