Akik sohasem látták még a Nap képét, azt hiszik, hogy a Nap foltjaival együtt a sötétebb részleteket felmutató tele Holdhoz hasonlít. Nem is csoda, hogy efféle hamis nézetek keletkeznek, ha olvassuk, hogy az elmúlt év november havában egy hatalmas folt volt látható a Napon, melynek átmérője a Földét többszörösen meghaladja és nem gondolunk arra, hogy a Nap átmérője 109-szer akkora, mint a Földé, hogy hát igazában egy földnagyságú folt a Nap tányérján csak egy igen kis ponttal jelölhető. Még olyan esztendőben is, a mikor a Nap foltokban bővelkedik, a szabad szemmel láthatók száma igen gyér.

A napfoltokat azóta ismerjük, a mióta a távcsövet feltalálták. Galilei, Scheiner és mások egyidőben fedezték fel.
A napfoltok a Napnak majd a felénk fordított, majd az ellenkező oldalán keletkeznek, vagy tűnnek el.

A foltok szaporasága nincs semmiféle szabályhoz kötve, egyszer sok, másszor kevesebb folt tarkítja a Nap felszinét. G. Schwabe és R. Wolff szerint van egy 11 esztendős periodus, melyen belül a foltok maximuma a minimumon keresztül újra maximális értékhez jut.
Mindaz, a mit eddig a Nap foltjairól mondottunk, a foltok jelenségeinek leírásáról szólt, de érdekelhet bennünket az is, van-e hatásuk a foltoknak Földünkre?

Nagyobb napfoltok, ha a Nap felénk fordított meridiánján áthaladnak, északi fényt s mágneses zavarokat keltenek. Ez utóbbiak a táviróüzemet napokig feltarthatják, így volt ez 1892 február, 1893 október és 1905 november havában. A foltbőség maximuma talán gazdag szürettel és aratással jár együtt, tehát az időjárásra is irányítólag hathat.

Legalább igen érdekes adatokat szolgáltat erre nézve Flammarion, ki 19 éven keresztül (1186-1904) minden esztendőben megfigyelte a párisi csillagvizsgáló környékének tavaszi ébredését. A foltbőségek görbéje a rügyezés és virágzás görbéjével feltünő megegyezést mutat, úgy hogy ha ez a viszonyosság újabb adatok alapján csakugyan beigazolódik, igazoltnak vehetjük azt is, hogy a Nap foltbőség idején több meleget sugároz ki, de természetesen nem következik ebből az, hogy maguk a napfoltok magasabb hőmérsékletűek a Napnál; habár arra is gondolnunk kell, hogy az időjárást nemcsak a napfoltok, hanem a Golf-áram és az olvadó jéghegyek is befolyásolják.

A napfoltok keletkezéséről bizonyosat nem mondhatunk; általánosan elfogadott az a nézet, hogy a Nap a folytonos hőkisugárzás folytán összehúzódik, ezáltal forgóviharok keletkeznek és ezek alkotják a Naptömeg sötétebb belsejét. Mások ismét akként magyarázzák, hogy a foltok helyén hatalmas gőzkitörések vannak, melyek a Nap hidegebb felületén lehűlnek: felhőképződés áll be. A felhők már most lecsapódnak a Napra és ez idézi elő a photosphaerában azokat a hatalmas forgóviharokat.