A gondviselés útjai kifürkészhetetlenek. A Természet mintha néha őrjöngő rohamában lenne s legbecsesebb alkotásait is, melyeket az emberiség kitartó munkájával teremtett, egy pillanat alatt semmisiti meg.

Curie ápr. 19-én délután lakásából gyalog ment kiadójához és amikor ott végzett dolgával, ugyancsak gyalogszerrel folytatta utját. Így jutott az élénk forgalmu rue Dauphineba és a mikor ennek a szűk és forgalmas utczának egyik oldaláról a másikra igyekezett, megcsúszott a vizes aszfalton – egész nap apró szemű eső permetezett – és elesett.

Ebben a pillanatban ért oda egy nehéz teherkocsi,melyet két mecklenburgi húzott. Estében Curie a baloldali ló gyeplője után kapott, de a ló megijedt a mozdulattól és a szij kicsúszott Curie kezéből, a ki most már másodszor is elvesztve az egyensúlyt, lebukott.

A kocsis hasztalan akarta féken tartani a nekivadult mecklenburgit, az még egyet ágaskodott, aztán csak annál gyilkosabban rántotta tovább a kocsit. Az első kerék csak érintette az áldozat fejét, a hátulsó azonban a kocsi egész nagy terhével rágördült a tudós finom koponyájára.

Mire segítségére jöttek, Curie már halott volt. A mai physikusok egyik legnevezetesebbjén gázolt keresztül a vak véletlen.