A technika legújabb csodája
Korántsem egy municzipális testület társadalmi, vagy kulturális felemeléséről leszen itt szó s nem is valamely rendkivülien örvendetes mozzanat hatott egy bizonyos város polgáraira felemelőleg: hanem a szó technikai értelmében kell elképzelnünk ezt a felemelést.
Holmi házeltolások, repülő-hidak, vagy fogpiszkálószerű felhőkarczoló-bérházak kezdenek törpékké fajúlni a mellett a nem is nagy, de óriási szabású vállalkozás melett, a melylyel, - természetesen a mesze Amerikában, - nehány zseniális mérnök-ember próbálkozik, egygyel több adatot szolgáltatva ama klasszikus mondás föltétlen érvényességéhez: nil admirari …
Galveston az a legujabban hírnévre vergődött texasi szigetváros, mely épen most, főnix madárként új életre kél s az emberi ész diadalaként diadalmasan kezd kiemelkedni, úgyszólván a legyügöző tenger hullámaiból…
Pozitiv adataimat W. Watron Davis-nak abból a nagy feltünést keltő ismertetésből veszem, mely legutóbb az American Review of Reviews folyóiratban látott napvilágot. Ez a czikk, rengeteg elismerés kiséretében, - mely elismerés a Watson Davis révén minden bizonynyal a legilletékesebb helyről származik, - a „legújabb amerikai hőstett”-nek nevezi az egész vállalkozást.
Arról van ugyanis szó, hogy Galveston városát, ezt az azelőtt annyira virágzó kereskedelmi központot, ötvenhárom gőzhajó-járatnak és kilencz vasúti vállalatnak találkozó pontját, mely a harmadik helyet foglalta el az észak-amerikai Egyesült-Államok kiviteli kikötőinek sorában: - 1900-ban a Golf-áram által előidézett egyik rettenetes vihar rombadöntötte, a virágzó város a tenger martaléka lett, mely alkalommal nyolczezer lakó élete lett semmivé s az okozott kár megközelítette a százmillió koronát.
Az amerikai közvélemény csakhamar szomorú napirendre kezdett térni Galveston fölött. A város nincs többé, nincs földi hatalom, mely újból feltámaszsza halottaiból. A tenger könyörtelen ereje visszahozhatatlanúl elseperte a föld szinéről. De az amerikai nem azért amerikai, kinek leleményességéről valósággal legendákat mesél a mi vén Európánk. Habozás nélkül fölveszi a felé dobott keztyűt még oly hatalmas ellenféllel szemben is, mint az óczeán, melynek feneketlen torka rövid pár óra lefolyása alatt elnyelt egy törekvő kikötő-várost, érzékeyn sebet ütve ezzel az Egyesült-Államok kereskedelmi érdekein.
Ámde csak rövid időre. A jövő évben, 1907 január hó első napján kell teljesen készen lenni a szerződés szerint annak a nagy munkának, mely mellett a leigázott óczeán hullámai megszégyenülten fognak tovább sikamlani s mely a fiatal, tetterős Amerikának egyik jelentékeny dicsősége lesz. Ettől a naptól kezdve Galveston városában újból pezsegni fog az élet s a feltámadott város a régi jó mesék ismert kitétele szerint: „Szebb lesz, mint valaha volt.”
Nem sokkal azután, – 1900-ban – mikor Galvestont az óczeán haragja tönkretette, a város polgármesteréből és a texasi kormányzó által kinevezett négy tagból álló bizottság vette kezébe Galveston jövendő sorsát. Három kitünő mérnök négy hónap alatt készen volt a tervvel: a Golf-áram hoszszában egy tömör, szilárd falat épitenek, a város egész területét pedig – hogy a tenger szeszélyeinek többé kitéve ne lehessen, - a tengeri falnak megfelelő magasságra felemelik.
Az egész vállalat költsége nem tesz ki többet három és fél millió dollárnál, a mi pénzünk szerint kerekszámban 17.500,000 koronánál. A katasztrófa után két év múlva, 1902-ben a szerződést meg is kötötték s 1904 juliusban az impozáns tengeri fal teljesen elkészült. A modern mérnöki tudománynak ez a csoda-gyermeke egy sziklaszilárd fal, mely 16 láb magas, az alapjánál 16 lábnyi, tetejénél pedig öt lábnyi vastagságú. A tenger felőli oldalán 27 láb szélességben, hatalmas kőtömbökből épített hullámtörő van alkalmazva.
A szinte emberfölötti munkának egyik része tehát elkészült: útját állották a tenger hullámainak. Hátra volt a nagy feladat fontosabbik része, a város területének felemelése, melynél különösen az okozott óriási gondot, hogy ott, a mexikói Golf háborgó hullámai és a galvestoni öböl csendes vizei között honnan fogják előteremteni a feltöltéshez szükséges tizenegy és egynegyed millió köb-yardnyi anyagot?
A mint W. Dawis ügyesen leirja a fentebb említett folyóiratban, - a felemelés problémájában három alap-feladat várt megoldásra: a szükséges anyag megszerzése, annak szállítása és szétosztása. Ámde a zseniális mérnökök ennél a kérdésnél sem jöttek zavarba a legkevésbbé sem s fényes tanuságot tettek a mérnöki gyakorlat rendívüli előhaladottságáról.
Hiába, Kolumbus Kristóf óta nem egyszer volt alkalma meggyőződni az emberiségnek arról, hogy az úgynevezett kivihetetlen problemák megoldási kulcsa sokszor mily végtelenül egyszerű a gyakorlatban! Szereztek négy óriási teher-hajófélét, melyek közül az egyik 550, a többi három pedig egyenként 1500 köbméter űrtartalommal bir. (Watson Davis meg is nevezi őket: a Holm, Texas, Leviathan és a Galveston).
Ezeket hatalmas kotró-gép szerkezettel szerelték fel s hozzáláttak a 3 ź angol mértföldnyi hosszúságú tengeri-fal mögött egy hajó-csatorna létesítéséhez, mely ha teljesen készen lesz, két és fél angol mértföld hosszú, 200 láb széles és 21 láb mély kanálist fog képezni. Ezzel a csatornával lesz aztán megoldva az anyag elszállításának és szétosztásának nagy kérdése is.
Az elpusztított város területének felemeléséhez szükséges anyagot az fogja szolgáltatni, a mi a pusztulást előidézte: maga a tenger, t. i. ennek homokja a galvestoni öbölben. A hatalmas kotró-hajó a tengerre megy, elmés szerkezettel annak fenekére sülyeszti roppant edényeit s gőzgépje működésével megtölti tágas belsejét fövénynyel és vízzel, aztán jól megrakodva, a csatornába megy.
A csatorna mentén aztán a hajók minden ott végződő utcza kezdeténél ugyanannyi állomást képeznek, mely állomásokon minden egyes utczára kinyúló óriási, 42 hüvelyk átmérőjű csöveken zúdítják ki az utczákra a tenger vizét és homokját. A homol leülepszik, a víz pedig tovább folyik. És ez így megy most napról-napra szakadatlanul, sőt a munka egyetlenegy éjszakán át sem szünetel.
A talaj feltöltése a csatorna szélétől az öböl felé halad. Maga a már fentebb leirt tengeri fal, melynek hoszszában ez a hajó-csatorna húzódik, - 16 láb magas, - a város egész területének felemelt része pedig a fal mellett 17 láb, az öbölnél pedig 8 láb magasságú. Képzelhetni, mily rengeteg mennyiségű anyagot kell kimeríteni a tengerből, mig a sziget talaját ekkorára felemelik!
Mikor ez meglesz, az említett kotrószörnyetegek a már leirt módszer szerint magát a fal melletti csatornát fogják betölteni.
Ebben az esztendőben tehát lázas lesz az építkezés Galvestonban. A 250 embernek nem is egészen két év alatt kifejlett hangyaszorgalma folytán felemelt területen mintegy háromezer épületet építenek, melynek költségeit mind az illető telek-tulajdonosok viselik.
Épen e sorok irása közben kapom a chicagói World To-Day februári füzetét, mely George W. Boschke-nak, a galvestoni tengeri-fal vezetőmérnökének arczképét hozza, C. M. Hy-kellnek e zseniális mérnökről irt meleghangú ismertetésével egyetemben. Jól táplált úriember, - még nincs 40 éves. A fal épitéseért évenkint 10,000 dollárt kapott, a mi megfelel 50,000 koronának. Boschke különben az Észak-nyugati Pacific-vasút harriman-i vonalának a főmérnöke.
A tengeri falhoz szükséges gránitot (körül-belül 120,000 tonnát) a helyszinétől 285 angol mértföldnyire levő hegyből hozatta a négy millió pillért pedig Luisiánában válogatták és faragták ki.
Tagadhatatlanul az egész szinte emberfeletti munka. A jövő év január elseje nemcsak Amerikának, hanem az egész művelt világ műszaki köreinek ünnepnapja, s mindenesetre emlékezetes mozzanat lesz majd az emberi szellem előhaladásának történetében.
Zsoldos Benő
