|
Amerika: egy uj piac?
A német bankvilág legelőkelőbb sajtóorganumának egyik legutóbbi számában a lap new-yorki levelezőjének következő jelentését olvassuk: „Bár már régebben gyakran esett szó arról, hogy kisérletek történnek, orosz és más külföldi értékek betelepitésére Amerikába, mégis csak a legujabb időben sikerült egy itteni biztositó társaság által nagy tétel orosz vasúti bondot megvétetni. Ujabban azonban, ugy látszik, mégis hódit itt az a gondolat, hogy a hazai elsőrangu amerikai értékekben csak igen alacsonyan kamatozó tőkék számára jövedelmezőbb elhelyezést kellene Európában keresni, a hol jelenleg elsőrangu kölcsönkötvények lényegesen magasabb kamatot hoznak, mint a mennyit a finomabb amerikai bondok révén el lehet érni.
Azok után a nyilatkozatok után itélve, a melyeket előttem előkelő pénzemberek tettek, ezekben a körökben nyilván az a nézet kezd lábra kapni, hogy nem is távoli jövőben Amerika nagy tételekben fog európai kölcsönkötvényeket fölvenni. A prosperitás jelenlegi korszaka, ugy vélekednek, nagy tőkemennyiségek fölszaporodására fog vezetni, a melyek számára elhelyezésről kell gondoskodni…
A spanyol-amerikai háboru óta – mondta nekem egy a National City-Bankhoz közel álló financier –az egész amerikai nép hangulatában jelentékeny változás állott be, a mennyiben ez a nép most mindinkább kilép abból a tartózkodásból, a melyet előbb oly makacsul tanusitott, ugy politikai, mint egyéb téren. A míg például ezelőtt a kis tőkepénzesnek nem lett volna szabad olyan ajánlattal jönni, hogy vegyen külföldi befektetési értékeket, addig most már ilyen papirokból kisebb tételeket el lehet helyezni. A nép most inkább internácionálisan gondolkodik, ha szabad ezt mondani, míg előbb inkább provinciális gondolatmenete volt … Ha van állam, a mely a jelenlegi viszonyok között feszült érdeklődéssel kell, hogy kisérje minden ujabb olyan piac megnyitását, a mely befektetési értékek fölvételére hajlandó és alkalmas – akkor ez bizonyára a magyar állam. Ha van ország, a melynek egyik legégetőbb gazdasági kérdése az, hogy biztos kamatozásu állami és magánkötvényei számára az ország határain tul, de az Oceánon tul is keressen és találjon állandó és biztos piacot – akkor ez bizonyára Magyarország.
El maradtak zárva egyszerüen azért, mert pusztán ezen adóssági kötvényeknek vásárlása a jelentékeny kamat dacára sem volt olyan üzlet, amely aránylag csekély terjedelme mellett ezekre a nagy piacokra ingert gyakorolhatott volna, azt pedig szinte providenciális ügyetlenséggel sikerült állandóan kikerülnünk, hogy Anglia vagy Franciaország és hazánk közt valami lényegesebb gazdasági kapocs jöjjön létre, amelynek segélyével ezek e gazdag államok fölös tőkéik egy részét rendelkezésünkre bocsátották volna. Elszigeteltségünk ezen állapotában döntő jelentőséggel bírhat ránk az a jelentés, amelyet fönt vissza adtunk. Azt jelenti, hogy tul az Oceánon van egy állam, amely egyre szaporodó tőkéinek azon része számára, amely biztos elhelyezést és fix kamatozást keres, már nem képes ilyen elhelyezési alkalmazottságot szolgáltatni. Azt jelenti, hogy az amerikai tőkepénzes kezd az európai befektetési értékek iránt érdeklődni, amelyek szintén teljes biztonságot, de az ottan divatozó kamatlábnál sokkal lukrativabb gyümölcsöztetést nyujtanak. |