Huszadik század - történelem jelenidőben

Magyarországban, ahol a mezőgazdasági termelés tulnyomóan a gabonatermelésre van bazirozva, ahol a szántóföld 3/4 részben szemtermelésre van igénybe véve, és igy ez a mezőgazda jövedelmi forrása, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy a gabona raktár szövetkezetek alapitása bámulatosan lassan halad előre.

Németországban csak 1/3-ad része van a földbirtoknak igénybe véve gabonatermelésre, és igy dacára annak, hogy a német mezőgazdaságban a gabonatermelés korántsem játszik olyan döntő szerepet, mint hazánkban, mégis azt látjuk, hogy ott ugy az állam, mint a gazdatársadalom egyik legégetőbb szükségnek tartotta a gabonát értékesítő szövetkezetek létesitését melynek célja:

1.) A felesleges közvetitő gabonakereskedést pótolva, és időben kiküszöbölve, az ezek által huzott hasznot a gazdák javára biztosítani. A szövetkezeti raktárban elhelyezett gabonára a gazdát előleghez juttatni, s ezáltal a gazdáknak lehetővé tenni, hogy gabonájukat aratás után egyszerre nagy tömegben kinálni, és ezáltal az árakat csökkenteni kénytelenek ne legyenek hanem a kereslethez alkalmazkodva, esetleg jobb árakra várhassanak.

2.) Magtárakat létesiteni, a gabona be és kirakását, száritását, tisztítását, osztályozását, forgatását, gőz, vagy egyéb természeti erő segélyével nagyban a gazdák által eszközölni, ezek által nemcsak a raktározás költségeit csökkenteni, hanem mindazon kiadásokat megtakaritani melyekkel ezen munkáikat különben közvetitő kereskedőnek busásan megfizetni kellene.

3.) A gabona-árak csökkenésének ellensulyozására a kinálatot szervezni, a kínálat és kereslet közti viszonyt szabályozni. A mező gazdasági élet legszomorubb mindennapi eseményei közé tartozik u.i. nemcsak hazánkban de másutt is a gabona árak csökkenése.

Ennek-oka azonban, valamint hazánkban, ugy a többi európai államokban is, nemcsak a tengerentuli világrészek versenyében, hanem a forgalom igényeinek megfelelő pénzhelyettesitő hitelpapir hiányában, és az ezt kihasználó közvetitő üzlet üzelmeiben, és főleg ezekkel szemben a kínálat szerencsétlenségében, valamint a célszerütlen és szétforgácsolt raktározásban található fel.

A gabonaértékesítő szövetkezetek nagy fontossága mellett éppen ezen utóbbi okok inditották a porosz kormányt azon általános kívánság teljesitésére hogy a szövetkezeti magtárak állami költségen létesittessenek, mert a kis gazdák erre önerejükből képtelenek.

A porosz kormány által 1890 évben beterjesztett törvényjavaslat alapján létrejött 1896 junius 3-iki, és 1897 junius 8-iki törvények szerint Poroszország máris 8 millió márka segélyt nyujtott a magtárszövetkezetek számára, és pedig akként, hogy az ezen állami segéllyel a szövetkezetek által miniszterileg jóváhagyott tervek és költségvetések alapján felépitett és az állam tulajdonát képező magtárak szövetkezetek mint bérlőknek rendelkezésére vannak bocsájtva.

Amerikában pedig Sering szerint „A technika összes vivmányainak felhasználása olyan tökélyre jutott, hogy pl.New-Yorkban az Erie-Store-ben naponkint 300 vasúti vaggont (150.000 bushelst) kirakni, és 200.000 bushelst a hajókba berakni képesek. Attól a perctől kezdve, amikor a farmer kocsiját a gabona elhagyja, egész addig, amig az európai kikötőkbe érkezik, ennek kezelése körül az emberi erő csak arra nyer alkalmazást, hogy az elevatorok óraszerkezetét igazitsa, és a vasutakat meg a hajókat vezesse.

Szükségtelen annak bizonyitása, hogy ez milyen nagy mértékben segiti elő az idő és pénz megtakaritását, és a konkurenciának (Európa ellenében) erősitését.

Ezeket hallva, ezen a szomoruság vesz rajtunk erőt mikor látjuk a mi heti vásárjainkat, mint a mezőgazdasági terményeink legfőbb értékesítési módját, s látjuk a hogy munka és idő veszteséggel ide kerülő gazda hiu vergődését a rajta élősködő közvetítő kereskedők hálójában.

Holott a gabona - raktár szövetkezetek mellett a mezőgazda anélkül, hogy a közvetitő kereskedelemre szorulna, ettől teljesen függetlenül egyenesen beszállittatja a raktárszövetkezetbe, ahol azoknál egy raktár jegyet kap. És ha pénzre van szüksége erre a raktárjegyre anélkül, hogy a gabonáját eladni kénytelen lenne megfelelő pénzelőleget kap, és igy az eladással nyugodtan várhat, míg azok kedvezőbb árakon értékesíthetők nem lesznek.

Ekként a mezőgazda a gabona raktár szervezet által a legegyenesebb összeköttetésben áll a világkereskedelemmel. A raktárjegy u.i. mint üres forgalmával átruházható rendeletre szóló papír, annak minden birtokosainak lehetővé teszi hogy a raktárjegyben irt gabonamennyiséget az azt terhelő pénzelőlegek és költségek kifizetése ellenében bármikor természetben követelhesse, vagy pedig a legalkalmasabbnak vélt időben eladhassa.

És mindezeket látva, a magyar mezőgazdák gazdasági önállóságuk és függetlenségük hiányát és válságos helyzetük megszüntetését nem abban keresik, hogy magukat ugy az ország határain belül, mint a világkereskedelem önállóvá és a közvetítő kereskedelemtől teljesen független tényezővé tegyék, és eként ugy a belföldi mint a külföldi piacokkal a legközvetlenebb összeköttetésbe kerülhessenek, hogy maguknak megszerezzék termékeik piacai árát, és igy a rajtuk élősködő közvetítő kereskedők és uzsorások kikerülésével munkájuk összes hasznát és nyereségét saját produktiv erejük gyarapitására biztositsák.

Már pedig enélkül a földmivelő nép számára nincs gazdasági önállóság és függetlenség.
Enélkül a külön vámterület behozatala a magyar mezőgazdára csak rizikó anélkül, hogy bármi reménnyel kecsegtethetné, mert mezőgazdáink valamint most, ugy a külön vámterület alatt is nem önálló tényezők hanem csak készpénzért dolgozó napszámosok maradnak a közvetitő kereskedelem és a tőke körében miért is a kereskedelmi értékesítés közül nyujtott előnyöktől eltekintve elkerülhetetlenül szükséges a raktár szövetkezetek hálózatának létesitése a mezőgazdasági hitel kérdéseinek megoldása céljából is amely nélkül, főleg az önálló vámterület behozatala esetén a magyar mezőgazda biztos bukásnak néz elébe.