Huszadik század - történelem jelenidőben

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület irodalmi és tanügyi szakosztályának április 5-én tartott ülésén egy olyan nagyfontosságú tárgygyal foglalkozott, amelyet eddig nem méltattak nálunk elég nagy figyelemre.

Ez a tárgy a kereskedelmi ismereteknek a mezőgazdaságban való elterjedéséről szólt.
Egy igen érdekes előadás és több fölszólalás foglalkozott ezzel a tárgygyal és ezek kapcsán sok érdemes és praktikus idea merült föl.

Az előadás és a fölszólítások egyértelműen hangoztatták azt, hogy a gazdáknak ma nincs meg a szükséges kereskedelmi ismeretük, hogy fölöslegük értékesítésénél, szükségletük beszerzésénél, pénzügyletük lebonyolításánál hátrányban levő felek mindazon tényezőkkel érintkezniök kell, s amelyek a tudás, a viszonyok ismeretének, a jobbtájékozottságnak teljes fegyverzetével igyekeznek egyéni érdekeit az üzleteknél és ügyleteknél lebonyolítani.

A római arénák kegyetlen látványossága volt az, hogy a fölvértezett és fölfegyverzett gladiátorral kellett megküzdenie a szerencsétlen elítéltnek. A tudás és ismeretek fegyvere nélkül kell a gazdának a küzdelmet felvennie mindenütt, ahol venni vagy eladni akar: a tőzsdével a nagykereskedővel, a gyárossal, a kiskereskedővel, az ügynökkel, az alkussal, a bankkal.

Mindezeknek tökéletes értesülésük van a világpiac minden szögletéből, mindezeknek kitűnő hirszolgálatuk van, amely őket állandóan tájékoztatja az áru- és pénzforgalom minden mozzanatáról, mindezeken felül belátnak ezek a gazdának még a veséjébe is: tudják milyen a birtoka, milyen a háztartása, mennyi az adóssága, mikor esedékes a váltója, milyen az egyéni jelleme stb. ezekkel szemben aránytalanul nehéz a gazdának boldogulni és ha szenvedett kár nem is igen mutatható ki, a lucrum cecsans, az elmaradó haszon sem értékelhető, csupán sejthető.

Ezen az állapoton változtatni, javítani kell ez a szakosztály kétségtelenül helyes törekvése, ezt a törekvést szolgálta az OMGE. két évvel ezelőtt rendezett kereskedelmi kurzus magában álló maradt, hogy sem a fővárosban, sem a vidéken nem szaporodtak meg és nem állandósultak az ilyen kurzusok. Hiszen alig lehet egyéb eszközt más módot találni arra, hogy a mai gazdanemzedék a nélkülözhetetlen kereskedelmi ismeretekhez hozzájusson.

A kereskedelmi ismeretek könyvek, lapok, holt betű utján csak lassabban terjedhetnek el és nem hatnak oly közvetlenül észhez szólóan, mint az élő beszéd, a szabad előadás. Ezeket a kurzusokat tehát rendszeresíteni kellene minél több helyen és egy-egy helyen többször is. Ilyen előadásokat egy évben többször is kellene szervezni az egyes értékesítési vagy vásárlási szezonok előtt egyes nagyobbforgalmú átalakulásoknál. Könyvek és lapok terjesztése ezekkel az előadásokkal karöltve járhatna. A ma gazdálkodó nemzedék javára ezen a téren többet alig tehetünk.

A fejlődő gazdanemzedék kereskedelmi ismereteinek gyarapítására már más és hathatósabb eszközhöz is nyulhatunk: a gazdasági akadémián, tanintézetekben és földmíves iskolákban való rendszeres és részletes oktatás eszközéhez.

A szakosztály előadója, Krolopp Hugó is határozottan kifejezte a mezőgazdaság kereskedelmi ismeretek oktatásának szükségességét.

Kétségtelenül nagyobb tudással és szélesebb alapon tárgyalták itt ezt a kérdést de lényegileg 1901 szeptemberben más helyen kifejtett álláspontom megerősítését láthatom az ott kidomborodott véleményben. Akkor a mondtam, hogy gazdasági tanintézeteink szervezetében és tananyagában csaknem teljesen hiányzik a gazdasági termékek és termények értékesítésének tanítása és azt javasoltam, hogy a gazdasági akadémia és tanintézetek utolsó évében, mikor a hallgató a növénytermesztés és az állatenyésztés minden ágába, minden részletébe be van avatva, akkor kellene a gazdasági tevékenység másik nagy részével, az értékesítéssel alaposan megösmertetni és erre a célra ott külön tanszéket, vagy tanszékeket szervezni.

Krolopp Hugó és a szakosztály is most szakoktatási intézményeinkben a mezőgazdasági kereskedelemtani önálló tárgyának kivánja és annak külön tanszéket óhajt fölállítattatni és ennek a megvalósítása most már előreláthatólag nem hosszú idő kérdése. Hanem miként 1901-ben most is azon az állásponton vagyok , hogy ezt a főtantárgyat vagy szerintem helyesebben főtantárgyakat, arra teljes mértékben hivatott szakértőknek kellene előadniok a kereskedelmi ismeretekbe a gazdászokat igazán csak azok vezethetik be, akik a kereskedelmet nemcsak tanulták, hanem gyakorolták is.

Gyakorlott kereskedelmi elemeket kell behozni a gazdasági szakoktatási intézményekbe, hogy kereskedelmi érzéket oltsanak be a nevelődő gazdanemzedékbe. A nemzetgazdaságtan, üzemtanban és a számviteltanban a kereskedelmi tudomány alapelemeivel kell megerősíteni a gazdászt, hogy a kereskedelem gyakorlati tanitásait föl tudja fogni és értékesíteni tudja.

Világosabban és határozottabban is ki akarom fejteni ezt az álláspontomat.
Az ideálisan jó mezőgazdasági kereskedelmi oktatást én abban látom, hogy nem egy tanár, hanem külön szakértők adják elő és demonstrálják a kereskedelemnek egyes ágait. A specializálás korát éljük és azt hiszem ennek kell helyet foglalni a gazdasági iskolákban is. Azt hiszem, hogy annál hasznosabb tanításban senki sem tudná részesíteni a gazdászokat ezen a téren, mint a kereskedelemben élő abban működő erők.

Mérlegeljünk csak: a legfontosabb termény, a gabona értékesítésének módját és fogásait nem a legsikeresebben az a gabonakereskedő vagy malomüzletvezető tudná tanítani, aki egész életében egyebet nem tett, minthogy a gabonakereskedelmet tanulmányozta és hogy abban működött. A gabona forgalmi viszonyait, a világkonjunkturák hatását az árak alakulásának természetét a gabonatőzsde hasznosságát a gazda szempontjából senki sem képes rövid idei tanulmányozás után megérteni és ugy megtanítani, mint az, aki hosszu időn át megosztatlan figyelemmel abban dolgozott.

És a gazdát érdeklő kereskedelmi ösmeretek másik rendkívül fontosságának, az állatkereskedelemnek tanítása is speciális tudást és nagy gyakorlatot igényel. Hiszen a gazdának, aki állatjait nemcsak hasszonnal, de a lehető legnagyobb haszonnal akarja értékesíteni, ösmernie kell nemcsak a budapesti, hanem a bécsi városok üzleti szokásait, viszonyait, tényezőit is tudnia kell a hazai szükséglet és kínálat erőviszonyait, a hazai és külföldi piacok speciális kívánalmait és tulajdonságait a vásárok lebonyolításának módját, a vámok nagyságát és hatását, az állategészségügyi egyezményeket, a szállítás kalkuláczióját, az állategészségügyi eljárást stb. mindezt megtanulnia és megösmernie alig van alkalma a gazdának és alig lehet alkalma másnak, mint annak, aki hivatásszerűen foglalkozik az állatkereskedelemmel.

A bank és biztosításügynek is gyakorlati szakember lehetett hivatott előadója.
A jelzálogos és személyi hitel természetét, megszerzésének legjobb módját és forrásait, a tűz-, jég-, és életbiztosításnak intézményeit, a dijtáblázatok összehasonlítását és azok megítélését, a bejelentéseket és bevallásokat csak szakember utján tanulhatja meg ugy a gazdász, hogy később az életben a legjobb hasznát is veheti.

Azt hiszem, hogy a kereskedelmi ismerettannak ezt a három főrészeket szakemberekkel, külön szakemberekkel kellene előadni a gazdasági iskolákban. Az értékesítés és beszerzés egyéb részeit bele lehetne illeszteni az egyes tantárgyak kereteibe nemcsak azért, mert azokban az előadó tanár könnyebben szerezhet tudást és tájékozódást, henem azért is, mert ezeknek a jelentősége a fentiekhez viszonyítva kisebb. A növénytermesztés rendes tanára a kereskedelmi és ipari növények értékesítését és a tárgyszerek beszerzését a szarvasmarhatenyésztés tanára a tej, vaj, sajt értékesítését a sertéstenyésztéssel a zsír szalonna, a baromfitenyésztéssel a tojás, toll értékesítését adnák elő az előirandó terjedelemben és óraszámmal.

A mezőgazdasági gépészettel együtt kellene a gépek beszerzését is előadni.
A jogiismerettanban kiváló gondot kellene fordítani a gazda életében előforduló kereskedelmi ügyeletek tárgyalására. És igy tovább: a kereskedelem egyes ágait az egyes tantárgyakkal összefüggően adnák elő azok a tanárok akiknek ezirányu ösmereteikről is bizonyságot kellene tenniök, de a gabona- és állatkereskedelmet, a bank- meg a biztosításügyet külön szakelőadók által tanittatnák.

Nem gondolom, hogy a kereskedelmi ismeretek ilyetén oktatásának akadálya lenne.
Szakembereket kétségtelenül lehetne kapni, hiszen az megtiszteltetés is lenne az illetőre. Kassa, Debrecen, Keszthely, Kolozsvár mind olyan nagyobb városok, ahol élénk kereskedelem van, ahol kereskedelmi iskolák, kereskedelmi kamarák, bankok, biztosítási intézetek ugyis vannak. Ezeknek a köréből, ezek ajánlatára bizonyosan lehetne szakelőadókat szerezni, akik tiszteletdíjas előadók vagy rendkívüli tanárok lennének, mint a több gazdasági intézetre az erdészetre, jogismerettanra és más tárgyra ma is fennál.

A kereskedelmi oktatás kérdése most már előreláthatólag nem fog lekerülni a napirendről, mielőtt meg nem oldották. De a kérdés megoldásának mikéntjétől függ, hogy valóban hasznos az életben értékesíthető tudást fognak-e majd kapni a gazdasági oktatási intézményekben azok, akiknek erre a tudásra olyan igen nagy szüksége van.