|
Gazdasági helyzetkép
A belpolitikai élet csendes most az ország lakossága gondját különben is a legfontosabb dolog: az aratás köti le, a mely az ország nagy részében javában folyik, sok helyen pedig már be is végződött: csak az éjszaki, hüvösebb részeken nem érett még meg a gabona vágásra.
A gazdasági tudósitók jelentései alapján összeállitott hivatalos értesités szerint valamennyi kalászos terményünkben valamivel gyengébb lesz a termés, mint a milyen tavaly volt. Azonban ez is több annál, a mennyit a rendkivül kedvezőtlen tavaszi időjárás után remélni mertünk. Hogy az utóbbi napok rekkenő hősége nem ártott-e az épen érésben levő buzának s nem szoritotta-e meg a búza szemét, azt csak a jövő heti tudósitásokból fogjuk megtudni. Nevezetes közgazdasági és társadalmi jelenség, hogy míg az előbbi években tömeges aratósztrájk, sőt a hol ez nem volt is, nagy munkáshiány okozott panaszt országszerte, az idén az a hir jön az Alföldről, hogy az arató munkából élő népség meglehetős nagy része nem kapott aratómunkát.
Minthogy a bevetett terület egy terményben sem csökkent, ennek a jelenségnek az oka részint az, hogy az alföldi birtokosság más vidékekről igyekezett munkásokat szerzni, részint az, hogy épen a sztrájkok miatt tömegesen szerezték be mindenfelé az arató-gépeket, minek folytán kevesebb munkás kézzel lehet meggyőzni a termés letakaritását. A legutóbb Budapesten két igen nagy vállalatnál kitört sztrájkmozgalom is újabb bizonyitékot szolgáltatott a mellett, hogy mikor valamely foglalkozási ág különben is nehéz viszonyokkal küzd, akkor a sztrájk nem eredményezheti a munkások bérének javitását. Látjuk, hogy az évek óta válságos helyzetben lévő mezőgazdaság munkásainak sztrájkja utólag épen a munkásosztályt sujtja.
A villamos vasút alkalmazottai is kénytelenek voltak engedni, a magyar államvasuti gépgyárnál pedig az lett vége a sztrájknak, hogy ezernél több munkás kenyér nélkül maradt. A gazdasági helyzet egészben véve nem mondható kedvezőnek, s munkaadók és munkások mindenfelé a nehéz viszonyok nyomását érzik. |