Oroszországban a reakczió fölülkerekedett és kiméletlenűl legázol minden kisérletet, mely a forradalom felélesztésére irányul. Hajmeresztő kegyetlenséggel végzi ki a forradalmi szellem minden hirdetőjét s valósággal vérbe fojtja a vonagló mozgalmat. A rendőrség, kozákság minden képzeletet fölülmúló barbarizmussal öli meg a forradalmásokat, akár aktiv, akár passziv részesei voltak az alkotmányos mozgalomnak. A legkisebb gyanu halálbüntetést von maga után a jellemző az ellenforradalom garázdálkodásra, hogy a gyanuba fogott áldozatok fölött katonák, rendőrök, minden felelősség nélkül, biráskodnak, s a kimondott ítéletet is többnyire ugyanazok hajtják végre, a kik részt vettek az ítélet hozásában. Legvéresebb és legmegdöbbentőbb napja február 6-ikán volt a vérszomjas orgiáknak. Négy egyetemi tanárt végeztek ki Varsóban, hogy kiirtsák a forradalom szellemi vezéreit. Mintha e kegyetlenkedések benyomást akarná enyhiteni az orosz félhivatalos távirati iroda azokkal a jelentésekkel, melyek arról szólanak, hogy tifiliszi kormányzót vétkesnek találta a vizsgálat. Tifliszben tudvalevőleg nagy zsidó-mészárlások voltak, melyekről kétségtelen, hogy maga a hatóság rendezte. Az orosz kormány tehát úgy véli a multat és a jelent expiálni, hogy a maga igazságos voltának demonstrálására, bűnösnek nyilvánitja a kormányzót. A végtelen sok gazság igy kap szépségflastromot. Hogy ez az egész vizsgálat nem más, mint szemfényvesztő komédia, ezt megerősíti, a táviratnak másik része, mely arról ad hirt, hogy a kormányzót, noha bűnösnek találták, nem tartóztatták le. A kormányzónak tehát egérútat adtak. Ez a legkevesebb, a mit azért az önfeláldozásért kaphat, hogy a bűnbak szerepét magára vállata.