Új magyar műtörténeti kézikönyv

Tiz-tizenkét év előtt még alig beszélt nálunk valaki művészetről. Ha megnyilt volna a Műcsarnok kiállítása, a közönség körüljárt benne, a hirlapok kötelességszerűen közöltek róla egy-két czikket s aztán minden nagyobb zaj és komolyabb érdeklődés nélkül el volt intézve a dolog.

Az Országos Képtár azoknak való hely volt, a kik a magányt keresik, a muzeumi képtár pedig, mint útba eső kellemes melegedő hely szerepelt a fővárosi életben. Az egyetemen a műtörténet tantermében alig lézengett négy-öt hallgató.

Ma már mégis csak van haladás. Mindenfelől beszélnek művészeti dolgokról, szalonokban, társaskörökben gyakran fölhangzik egy-egy művész neve, egy kép, egy kiállítás már beszéd tárgya ott, a hol mívelt emberek szoktak találkozni. Az igazi érdeklődés még csak ébredezik, de ép az a fődolog, hogy ébredezik.

Fiatal műkritikusokat, műtörténészeket látunk fejlődni, a kik több-kevesebb komolysággal s szakértelemmel foglalkoznak kisebb vagy nagyobb művészeti kérdésekkel. A Szabad Egyetem műtörténeti előadásai nagy és figyelmes közönséget vonzanak.

A művészeti irodalom szinvonala és terjedelme is jelentékenyen megnőtt az utóbbi időben, a lapok több s jobb, tartalmasabb czikket közölnek képekről, szobrokról s a kik ezeket irják, mégis csak többet értenek a dologhoz, mint tiz-tizenöt év előtti elődeik. Monografiák, részlettanulmányok jelennek meg, melyeket szivesen fogad a közönség.

Csak egy lényeges akadálya volt eddig művészetre vonatkozó ismeretek elterjedésének: az, hogy nem volt oly magyar műtörténeti kézikönyv, a mely részletesebb tájékoztatást nyújt az érdeklődőnek s megadja neki azt az alapvető tudást, mely nélkül igazi műértelem nem fejlődhet ki. Az egyetlen ily tárgyú nagyobb kézikönyvünk, a Pasteiner Gyuláé a maga idejében igen hasznos szolgálatokat tett, de ma már mégis csak elavult.

Most már ez a kérdés is meg van oldva. Beőthy Zsolt szerkesztésében megindult egy nagy, négy kötetre tervezett műtörténeti kézikönyvünk, a Pasteiner Gyuláé a maga idejében igen hasznos szolgálatokat tett, de ma már mégis csak elavult.

Most már ez a kérdés is meg van oldva. Beőthy Zsolt szerkesztésében megindult egy nagy, négy kötetre tervezett műtörténeti kézikönyv, a mely minden tekintetben megfelel közönségünk kivánságainak.

Most az első kötet jelent meg, a mely az ó-kor művészetét tárgyalja s csakhamar követni fogja a többi is. S ez első kötetből láthatjuk, hogy valóban jó, gondosan, a magyar viszonyok figyelembe vételével s alapos szakértelemmel készült munka, nem csupán halvány másolata külföldi hasonló műveknek, hanem megvan a maga egyénisége is.

---

A mi efféle munkában a szöveggel egyenrangú, sőt mondhatni, ennél fontosabb dolog: az illutsztrácziók dolgában bátran odaállíthatjuk ezt a munkát a németek legkapósabb műtörténetei mellé; a nálunk is közkézen forgó Lübke és Springer-féle német munkáknál határozottan különb e tekintetben.

Csupa új fölvétel után készült képek; a szerkesztőknek volt rá gondjuk, hogy az ismertebb műtárgyakról érdekes, újszerű hatású reprodukcziókat kapjanak s a kevésbbé ismertek is lehetőleg jellemzetes fölvételekben legyenek visszaadva. A nagyszámú szines műlapok, igen szép kivetelben, szintén emelik a könyv szépségét. A mi az ó-kor művészetének ismeretére nézve fontos, azt az olvasó mind megtalálja.

Az első kötet az ó-kor művészetének hatalmas anyagát öt fejezetben adja. Az őskor primitiv művészetét Sebestyén Gyula ismerteti világos, áttekinthető előadásban, érdekesen mutatva be a történelem előtti ősember szénérzékének gyermekes, dadogó, de sokszor kezdetlegességükben is megkapó nyilvánulásait.

Az ó-kor keleti népeinek művészetét Mahler Ede, az egyptologia és assyrologia jóformán egyedüli szakszerű magyar művelője ismerteti. Igen becses munka a görög művészetről szóló rész; ezt Láng Nándor, a műarcheológia egyik legalaposabb képzettségű munkása irta nagy tájékozottsággal, teljes biztonsággal uralkodva a roppant terjedelmes anyagon, vonzó, egyszerű s mégis érdekes előadásban.

A görögből fakadt római művészetről Zsámboki Gyula tájékoztat gondos feldolgozásban. A mi pedig a kötet magyar jellegét adja: dr. Kuzsinszky Bálint tanulmánya a római művészet magyarországi emlékeiről, egészen eredeti összeállítás. Archeologusaink évtizedek sora óta buzgón kutatják az ásatások révén napvilágra került ókori emlékeket, de ily összefoglaló képet nem nyujtott eddig róluk senki.

Kuzsinszky tudósaink között első sorban volt erre hivatott, mint az aquincumi muzeumnak mai gazdagságában való megteremtője s az egész tárgykörnek avatott ismerője. Munkája tanulságos és nagy vonásaiban jellemző kép a rómaiaknak hazánkban virágzott mívelődési életéről.

Beőthy Zsolt, a szerkesztő magvas bevezetést irt a kötethez, melyben megadja az egész munka alapelveit. Ma már világszerte az a szokás, hogy az ily nagy összefoglaló műveket nem egy ember irja, hanem együttesen többen s ennek az eljárásnak sok előnye közül nem utolsó az, a mit e munkában is látunk: hogy minden egyes fejezet az illető tárgy-körrel hivatásosan foglalkozó iró keze alól került ki.

A vállalat programmja hangsulyozza, hogy a további kötetekben is kellő tér nyilik a magyar szempontok érvényesülésének, a mi nagyon fontos dolog, mert külföldi munkákban épen ezt nem kapjuk meg.