Dr. Schanz „Fuss und Schuh” czímű nemrégmegjelent könyve sok érdekeset mosd, a mit tudni igen hasznos és a mit igen kevesen ismernek. A következőben könyvének egy fejezetét ismertetjük.
Mikor az ember lábai megvédelmezésére a czipőt feltalálta, igen közelfekvő gondolata lehetett az is, hogy az a teher, mit a czipővel magára vett, nem értékesithető-e más irányban.
Szükségszerüleg kérdésessé vált első sorban, hogy nem lehetne a láb munkaképességét a czipő által emelni, úgy hogy talán egy különösen készitett czipővel ellátott láb nagyobb munkára volna képes, mint az emberi láb természetétől fogva.
Ha a természeti állapotban élő ember erős és e mellett igen mozgékony lábát megnézzük és ennek a lábnak rendkivüli nagy munkaképességéről hallunk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ennek a lábnak munkaképességét legfeljebb igen rendkívüli feladatokban emelheti a czipő, átlagban azonban ez a láb mezítelenül birja a legtöbbet.
Mind e mellett elgondolható egy mód, a mely által a czipő az embernek egyéb hasznot is hajthatna, mint a sérelem elleni védelem, még pedig az által, hogy munkafelosztás jön létre a czipő és a láb között.
Azáltal, hogy a czipő a láb sajátlagos munkaképességének egy részét elvette, a szervezet azt az előnyt nyerte, hogy a lábat a munkának erre a részére nem kellett tovább is kiképeznie.
A modern biologia tanitja, hogy az élő organismusok a hasonló adott lehetőségeket kihasználják és megtanit bennünket arra, hogy hasonló meghatározott elváltozásokban fejlődésbeli előmenetelt lássunk.
Ennek a gondolatnak a kifejtésére a következőket mondhatjuk még. Annyi világos, hogy a lábnak mindenesetre előnyére válna, ha a czipő által munkaképesebbé lehetne tenni. Ez körülbelül megfelelne annak, hogy a távcső használatával a szem látóerejét emeljük.
Más a viszony a munkafelosztásnál a czipő és a láb között. Itt a normalis munkaképesség előállitása szükséges, tehát a czipő ésláb együttműködése. A láb előnye ilyen esetben az volna, hogy természettől kisebb és gyengébb lehetne és igy az organismusnak a láb felépitésére kevesebb anyagra lenne szüksége, továbbá, hogy a lábat különböző feladatokra, különböző czipők által lehetne tökéletesíteni.
A hegymászásra hegymászó-czipők, a tánczra táncz-czipők, a mászásra mászó-czipők stb. által lehetne a láb sajátlagos munkaképességét minden pilllanatban előállitani.
A czipőjével ilyképen munkafelosztásban élő láb jellemző elváltozásokat szenved. Czipője nélkül kevsebbre képs, mint azelőtt. Ez magán a lábon is meglátszik és pedig úgy, hogy kisebb lesz, részei elgyengülnek, összeköttetésük lazább lesz.
Ismeretes, hogy a mezítláb járó vadnépeknek a lába hasonlíthatatlanul nagyobb, izmosabb és szilárdabb, mint a czipőt hordó európaié. Íde a kulturnépek között is határozott különbségeket találunk a szerint, a mint többet vagy kevesebbet járnak mezitláb. A városinak sokkal kisebb lába van, mint a falusinak.
Ezt a különbséget néhány lábnyommal illustrálhatjuk, a miket körülbelül egyforma magy és egyenlő idős emberek lábáról vettünk fel. Ezeket a megfigyeléseket bátran tekinthetjük a láb és czipő munkafelosztása hatásáról szóló elmélet bizonyitékának.
Abból a tényből, hogy a felsőbb néprétegek kisebb lábúak, következik aztán, hogy azok, a kik ezekhez a rétegekhez akarnak számittatni, igyekeznek kis lábakra szert tenni. Ezért viselik el a salonhölgyek a czipő nyomását és a tyúkszemfájást, ha a czipő a lábnak csinos formát ad.
Másrészt pedig lárjuk, hogy lakosságunk más osztályaiban absolut semmi érzék nincs a kis láb szépsége iránt; éppen ezzel ellentétes jelenséget tapasztalunk, a parasztok éppen olyan jól tudják értékelni a durva erős lábat, mint a szilárd, erőscsontú kezet.
Hogy a modern czipő a láb munkaképességét emeli, azt ismét a mindennapi életből vett megfigyelés bizonyitja. Szűk czipőben egyáltalán nem birunk hosszabb gyaloglást tenni, épp oly kevéssé tudunk gyalogolni nagyon bő czipőben.
Magától értetődik, hgy a czipőnek szabásával a lábhoz kell alkalmazkodnia. Világos, hogy ha ez nincs így, a czipő a lábnak ártani fog.
A leggyakoribb sérülések, a melyeket a czipő alábnak okoz, a tyúkszem és a kérges bőr. Fontosabbak a láb alakjának eltorzulásai. Ezekről fogunkmég valamit szólani. A legrettenetesebb torzitást, a mit czipő csinálhat, a khinai asszonyok lábai szenvedik el; ezeket erős befűzéssel megakadályozzák a növésban és aláb ezáltal eltorzul.
Nem sokkal különbözik ettől a lábnak az a torzulása, a mit nálunk is gyakran látni és a mit a tulságosan magas sarkak viselése okoz. Végre a legrosszabb szabásu czipő a hüvelykujjakat tolja oldalra.
Még valamire rá kell mutatnunk. A legtöbb láb ujjai kicsit be vannak görbülve, nagyon ritkán láthatunk egészen egyenes lábujjakat.
Általában azt hiszik, hogy ez is eltorzult forma éshogy azt is a tulságosan rövid czipő okozza. Ez azonban nincs így. A görbült lábujjak a normális alakúak, az egész egyenes lábujj a lúdtalp egy rész-jelensége.
