Tizenhat ezerre teszi a statisztika a magyarországi vakok számát s ezek közül aránylag csak igen kevesen részesülnek rendszeres oktatásban, mert az erre való intézet nagyon kevés s ami van is, szegénységénél fogva csak kis részét veheti fel a rászorulóknak.

Aránytalanul nagy a száma a vakoknak az Alföldön, a trachoma és szemhártya-lob járványok miatt, melyek ott állandóan pusztítanak. Legnagyobb részüknek koldusbot a sorsa, mert nincs, aki kenyér keresetre tanítsa őket, a bennük szunnyadó képességeket öntudatra ébressze.

A vakok intézetei pedig csak lassan szaporodnak s a nagy közönség csekély részvétele miatt folytonos nehézségekkel küzdenek. Legutóbb Szegeden létesült új vakok intézete, amely azonban eddig csak csekély töredékét bírta fölvenni a jelentkezőknek, mert kevés volt az anyagi ereje.

Néhány lelkes emberbarát buzgólkodásának köszönhető, hogy e nagy hiányt pótló intézet legújabban jelentékenyen megbővült a vakokat gyámolító szegedi egyesület alakulása folytán. Ma már 34 világtalan részesül itt oktatásban s megszervezheti a létfenntartás eszközeit.