Furcsa kis vasútat épitett a múlt évben New Yorkban egy élelmes vállalkozó. Valósággal megérdemli a legkisebb vasút nevet, mert gépei és kocsijai alig nagyobbak azoknál az apró mintáknál, melyeket a kiállitásokon szoktak a vasúti társaságok bemutatni.
A parányi vasút a lehetőségig hű másolata a nagy vasutak minden részletének és szerkezetének. Gőzmozdonya amerikai rendszerű s nyolcz kerékre jár. Még azok a részei is megvannak, a melyeknek kicsinységük miatt nem vehetik hasznát, mint a mozdonyvezető vagy a fűtő helye. Az egész mozdony hossza öt láb és négy hüvelyk, szélessége tizennyolcz-, magassága huszonnyolcz hüvelyk a sinektől a kémény tetejéig számitva. Legnagyobb két kerekének átmérője hét, a kisebbeké öt hüvelyk. A hengerek átmérője két hüvelyk. Az egész gép súlya mindössze 600 font.
A parányi vasút pályája két sínpárból áll, váltókkal és fordító készülékekkel s a new-yorki Central Park-ban van fölépítve. A szó szoros értelmében keskeny vágányú ez a vasút: sinei tizenkét és fél hüvelyknyire vannak egymástól. Egy-egy lokomotiv tíz kocsiból álló vonatot húz. A kocsik hossza öt láb, alakjuk olyasforma, mint a mi vasutainknál a személyek részére szolgáló úgynevezett „hajtányok”; két egymással szemben levő pad van széltükben elhelyezve, azokon ülnek az utasok, mindegyik padon kettő. Az egész vonat tehát negyven utast tud vinni egyszerre. Csak éppen menetrend és állomások nincsenek.
Egyszeri út három és fél perczig tart, az átlagos sebesség óránként húsz mérföldre van megszabva. Gyorsan, aprókat pöfögve, vékony füstfelleget bocsátva szalad a kis vonat, melyet nem szénnel, hanem az anthracit nevü porrá tört tüzelőanyaggal fütenek.
S ki ül erre a parányi vasutra? Hát a gyermekek, a kiknek nincsen most ennél kedvesebb mulatságuk. A szokott játékok, futkározások, látványosságok, melyeknek pedig éppen a Central Park bővében van, elvesztették varázsukat, legfőbb vágya most minden new-yorki gyermeknek, hogy egy-két „utazást” tehessen az ő külön vasútjukon. Ezért, bár a vonatok igen gyakran indúlnak, mégis alig esik meg, hogy üresen maradjanak, vagy soká kelljen megtelésükre várni.
Az egyedüli felnőtt ember a vonatvezető, a ki a lokomotív mögötti kis kocsiban gubbaszkodik, nem éppen a legkellemesebb helyzetben, mert a lábát ugyancsak össze kell húzni, hogy szűk helyen elférjen. Ő egyesíti magában a fűtő, gépvezető, konduktor hivatalát. Csak a két végállomáson áll egy egyenruhás suhancz, a ki a jegyeket vizsgálja és lyukgatja.
A kis vasút mozdonyának kazánja aczélból készült. Minden, a mi a nagy lokomotivokon szükséges, megvan ezen is; hogy csöngettyüje és sipja is van, az természetes, mert az apró utasoknak nem volna teljes a mulatság, ha a vonat időnként ne fütyülne egy nagyot.
A kis vasút építőjének első dolga volt a megnyitás után, hogy szabadjegyet küldött az Egyesült Államok elnökének. Szabadjegy-szerzési kisérleteket gyakran tesznek az apró csemeték is, de a jegyszedők könyörtelenül elutasitják őket, a mi nem egyszer ad nagy sírásra alkalmat. Most azon fáradozik a vállalkozó, hogy belép az amerikai vasutak szövetségébe, s ezzel a gyermekek vasutja rendes, nagy vasutakkal egyenlő rangra jutna.
