Az augusztusi hullócsillagok

Azok a földünkhöz mérten végtelenül apró világtestecskék, melyek a hangtalan égbolton mint fel-felvillanó s ragyogó tűzcsikot hátrahagyó tünemények röpke másodperczekig láthatók; a meteorok, vagy hullócsillagok.

Már az Iliasz is emlitést tesz róluk s a régi indus Mahabharata szerint: „Az égboltozatjáról úgy hullottak az égi fáklyák, mintha füsttel burkolt lángnyelvek volnának, … s a csillagok ezrei szálltak le az égről”. Mégis igen sokáig a legképtelenebb nézetek voltak felőlük elterjedve.

Ezért felelős nemcsak a sokszor alaptalanúl sötét tudatlansággal vádolt középkor, - melynek bizony ép úgy megvoltak a maga ragyogó eszméi, mint akár korunknak – hanem az égi jelenségek iránt újabb korban is tanusított általános közömbösség is, mely a mesébe illő regéket a maguk babonás mivoltában elfogadta, még pedig a nélkül, hogy csak kisérletet is tett volna a tények igaz okainak kutatására.

Csak 1799 november 12-ike óta, midőn Humboldt Bonplandban az Andesekben tett kutatása alkalmával első izbnen észlelte egy sűrű csillaghullás nagyszerűségét, kezdtek a hullócsillag eredetéről és lényegéről tisztultabb fogalmakat szerezni. Ekkoriban Chladni vizsgálódásai után juottak arra a gondolatra, hogy a nép által helyesen „mennykövek”-nek nevezett meteorok kozmikus eredetűek s nem mint eddig hitték, heves vulkánikus kitörések maradványai.

A hullócsillagok, melyeket szórványosan az év minden szakában láthatunk, átlag 120 kilométernyi magasságban tünnek fel s legfeljebb 4-5 másodperczig láthatók. Néha azonban elérik a föld felszinét is és mint meteorkövek találhatók meg melyek hajdanában mint égből küldött intő jelek, vallási tisztelet tárgyai is voltak.

Ilyen valószinűleg a mohamedánok „kábája”. Anyaguk vagy vas és nickol s ez esetben sideriteknek, vagy pedig magnézium, mész és agyag összetétele, mikor is asideriteknek nevezhetnek. Ezen kivül még sok más anyag is előfordul bennük.

Így 1886 november 27-én Oroszország Novo-Urez nevű helységében egy oly meteorit zuhant alá, melyben még gyémántot is találtak. Mivel hullásuk kivétel nélkül minden derült és tiszta felhőtlen estén észlelhető, úgy látszott, mintha naprendszerünkben az egyes bolygók közötti hatalmas térséget kitöltenék s a világűrben mérhetetlen sebességgel haladva jutnának a Föld vonzása körébe, hogy ennek levegőjében a nagy surlódás folytán keletkezett hő miatt elégjenek

Vannak azonban az évnek olyan szakai, melyekben a hullócsillagok sokkal nagyobb számban és sűrűbben fordulnak elő, mint egyébkor. E törvényszerűséget először Schiaparelli sejtette meg s meg is állapította, hogy e gyakrabbi előfordulásuk periodikus.

 Szerinte ugyanis a meterorok szétfoszlott üstökösök maradványai s mint ilyenek megtartják az üstökös elébbi pályáját s ezen a pályán nagy rajokban keringve, egyes szabályos időközökben ismételve találkoznunk kell velük.

A meteorok pályájának látszó iránya igen különböző, de hosszabb ideig tartó megfigyelés után azt tapasztalhatjuk, hogy nem tekintve a szórványos meteorokat, a rajok egyedei az ég egy bizonyos pontjából indulnak ki, melyet kisugárzási pontnak, radians-nak neveznek.

E radians rendesen összeesik valamely csillagképpel, melyből a különböző rajok nevének eredete származik. A nevezetesebbek a következők:

Január 2-3-ikán a Quadrantidák, április 19-30-ikán a Liridák, május 2-ikán az Éta Aquaridák, julius 28-ikán a Delta Aquaridák, augusztus 9-11-ikén a Perseidák, október 18-20-ikán az Orionidák, november 13-15-én a Leonidák, 23-27-ikén az Andromédában a Bielidák s végül deczember 9-12-ike között a Geminidák.

A hulló csillagok megfigyelése általában véve igen egyszerű, az eljárás azonban gyakorlottságot s a csillagképek alapos ismeretét követeli. A megfigyelés ugyanis a következőképen történik.

Mint a mellékelt felvételen látható, az észlelők az égbolt különböző tája felé fordulva, várakozástelten nézik az eget; abban a pillanatban, midőn egyikük, vagy másikuk megpillant egy meteort, „top”-ot kiált, mire a házikóban levő társ, ki egy ismert járású kronométert figyel, az órának a „top” elhangzásának pillanatában mutatott állását másodpercznyi pontossággal följegyzi.

Erre az, a ki a hulló csillagot észrevette, a középen felállított műszer, az ú. n. meteoroskop segélyével meghatározza a meteor felé és eltünésének a szemhatártól való magasságát s a horizontban a délkörtől való eltérését, vagyis azimútját. A kapott négy adatot, valamint a hullókra vonatkozó egyéb észrevételeket följegyzik s a megfigyeléseket ily módon folytatják órákon át.

Idő, magasság és azimut az a három fő tényező, melyeknek segélyével a meteor tulajdonképi helyzete kiszámítható. Az észrevételek nagyságra és fényességre vonatkoznak s különösen akkor veendők figyelembe, midőn két helyen egy időben folynak úgynevezett korrespondáló megfigyelések.

Ilyen egybevágó észlelések voltak a Delta Aquaridák rajának megjelenése alkalmával, múlt hó 26-ától 30-ikáig, midőn Ó-Gyallán és Nagytagyoson az astrophysikai és meteorológiai observatoriumok tisztviselőkara két csoportben végezte feladatát.
Megjegyzendő, hogy a megfigyelők nagyobb számmal voltak Ó-Gyallán s ez, meg a szabadabb, ennélfogva alkalmasabb észlelő hely lehetett az oka, hogy ott az alábbi kimutatás szerint több hullócsillagot jegyeztek föl.

A hullócsillagok száma:
Ó-Gyallán Nagytagyoson
1905 julius 25-én 27 10
26-án 47 31
27-én 92 36
28-án 53 25
29-én 60 33
Összesen 279 135


A hullócsillagok rendszeres észlelései az ó-gyallai csillagda munkaprogrammjához tartoznak, hol e munkát évről-évre nagy gonddal végzik. Nem egy estén 150-200 meteorra vonatkozó adatokat zárnak le.

A korrespondáló észlelésekhez szükséges egyöntetű eljárást nagyban elősegitették az esténként Nagytagyoson felbocsátott s 320-350 méter magasságban felvillanó röppentyűk, melyeknek fénye a 35 kilométernyi távolságban levő Ó-Gyallán mint világosszerű tünemény mutatkozott. Dr. Konkoly Thege Miklósnak, a két intézet igazgatójának s jeles csillagászunknak lelkes támogatása s buzgó részvétele tette lehetővé, hogy a hullórajokat újabban ily alapos vizsgálódás alá lehetett venni.

Konkoly-Thege az asztronomia iránti vonzalmát nemcsak az ó-gyallai obszervatoriumok létesítésével bizonyított be, hanem azzal is, hogy nagytagyosi birtokán, gyönyörű parkjának egy kies helyén, nagy áldozatkészséggel egy újabb elsőrangú meteorologiai és csillagászati állomást teremtett, mely az előbbieknek mintegy mellékállomása s kiegészítője.

Vajha főrangú köreinkben minél többen akadnának, kik nemes példáját követik, akkor rövid időn belül egy szinvonalra juthatnánk a hatalmas berendezésű külföldi intézetekkel.

Massány Ernő