A villámok fotografálása

Még mintegy két évtizeddel ezelőtt a legnevesebb festők és rajzolók a villámokat általánosságban zegzugos alakban ábrázolták, s ezt nem csak a laikus ember, hanem még a természetbuvár is helyesnek tartotta.

Nem csoda, hogy Arago a hires franczia fizikus a villámnak leggyakoribb formáját – a lesujtó villámot – zeg-zugos villámnak képzelte és ilyen névvel is jelölte.

De mióta a mesterséges uton a hatalmas induktorokból kicsalt szikrákat, valamint a felső és föld között támadó természetes elektromos kisüléseket sikerült fotografiai uton megrögzíteni, egész más véleménynyel vagyunk róluk, s most látjuk csak, hogy a képirók által ábrázolt villámok nem csak kevéssé hasonlítanak, hanem sok esetben még a tulzott fantáziának is jelentékeny szerep jutott ezeknek megalkotásában.

A villámok egyes alakjait nappal pontosan megfigyelni nem igen lehet, azért az jé erre sokkal alkalmasabb. S ma már nem szabad szemmel észlelünk, hanem a fotografgépünkre bizzuk, a mely minden subjektiv behatástól menten, hűen és a valóságnak megfelelően adja vissza a villám valóságos képét.

A villámok fotografálására minden méretű gép alkalmas, de tekintve, hogy gyakorta az égbolt átható tűzfénybe borul, a nélkül, hogy a fellobbanásoknál a tulajdonképeni villámszikra látható volna, ajánlatos kisebb méretű készülék, illetőleg 9 X 12 cm. lemezek használata.

Ezt a tüneményt csak késői szürkületben, szóval sötétben lehet eredménynyel fotografálni, mert utolérhetetlen gyorsaságából folyólag képtelenek vagyunk az objektiv zárját kellő időben nyitni és elzárni.

A készülék objektivje ilyen alkalommal mindig a végtelenre beállítva a felhő ama pontjára irányítandó, a honnét a leggyakrabban törnek elő a villámok.

Az ilyen fölvételeket legjobb eredménynyel akkor végezhetjük, ha a zivatar villámai majdnem a fejünk fölött czikáznak szét a felhőkből, s miután ilyenkor az eső is esni szokott, ajánlatos ezt nyitott verandáról vagy nyitott ablakból, de mindenesetre fedél alól végezni, mert a szakadó eső nem engedi, hogy a gép objektivjét majdnem merőlegesen a felhőre állítjuk.

Tagadhatatlan, hogy a véletlennek is jelentékeny szerepe van a sikeres felvételek készítésénél, mert míg egyesek sok jóakarattal, nagy fáradsággal és türelemmel, de még nagyobb lemez-áldozatok árán alig tudnak egy gyenge fényű villámot gépök elé csalni, eddig mások az első lemezzel már egy közel lesujtó villám karakterisztikus képét nyerik.


A villám-fotografálásnál elkedvtelenítő és hátrányos az a körülmény, hogy a lesujtó vonalas villámokat oly nagy számban követik a nagy fellobbanó tűzfény által kisért területi villámok, hogy a lemezek ezen erős fény behatása alatt a tájnak körvonalait teljesen feltüntetik ugyan, de a villám szikrájának nyomát sem találjuk a képen, mert ezen villámfaj sohasem veszi utját a föld felé, hanem a felhőben támad és a felhőben enyészik el.

Az ilyen megvilágított lemez tehát már további felvételre nem alkalmas és azonnali kicserélést kiván.

Ha azonban az ilyen területi villámok sűrű egymásutánban követik egymást, akkor egy estéli zivatarnál 56-60 lemezt könnyű szerrel ronthatunk el.

Nem ajánlatos gépünk irányát minduntalan az égnem más-más pontjára irányítani, hanem következetesen azon pontnál kell maradni, a honnét leggyakrabban szoktak a villámok előtörni.

Ha több géppel rendelkezünk, akkor a legfrequentáltabb helyekre kell azokat irányítani és a valószinűség sokkal nagyobb, hogy hamarább érünk el valami eredményt.

Nagyon távoli zivatarok villámainak fotografálására nem érdemes lemezeket pazarolni, mert ezekről csak zérus vastagságú képet nyerünk, a melyek nem engednek bepillantást a villámszikra belső alakzatára.

Ha azonban nagy gyujtó-távolsággal biró objektivvel rendelkezünk, akkor sokszorta élesebb és részletesebb képet nyerünk, mint az ugyanoly távolságról felvett kis gyujtó-távolságu gépekkel. Az ily nagy gyujtó-távolsággal biró fotograf-gépek ára azonban oly nagy, hogy rendes körülmények között magánember egyáltalán nem szerezheti be.

Míg az előbbi szerkezet növekedő gyujtó-távolsággal a látmező nagyságát csökkenti, addig az újabb szerkezetű anastigmat objektivek azt jelentékenyen emelik.

A villámfotografálásnál mindkét szerkezet kiváló jelentőséggel bir, mert mig az egyik a villám minden részletét élesen adja vissza, addig a másik egy nagyobb látmező segélyével annak pályáját nagyobb területen át engedi követni.

A mi igényeinknek azonban tökéletesen megfelelnek a rendes használatban levő kis gépek, a melyeknél kivánatos, hogy az objektiv gyujtó-távolság ne legyen 12 centiméteren alul.
A mint a bemutatott képekből látható, a villámok különböző irányokban veszik utjokat a föld felé és rendesen hullámszerű, vagy reszkető kézzel írott vonalhoz hasonlítanak.

A villám rendesen egy főágból áll, a melyhez több oldalág csatlakozik, ezáltal egy folyamrendszerhez hasonló kép benyomását kelt, a melyen az oldalágak a beömlő patakokat és mellékfolyókat tüntetik fel.

Az itt bemutatott képek amatőröktől származnak és a villámok legjellemzőbb alakjait ábrázolják.


A villámok közül a leggyakoribb az úgynevezett magas villám, a mely a felhő és felhő között nagy fényhatással kapcsolatban lép fel. de utját a föld felé nem veszi, ugyancsak egy „eltakart felső” villámot ábrázol a másik kép, a melynél a felhőfoszlányok minősége miatt a szikra körvonalai láthatatlanok maradnak, csupán vékonyabb felhőréteg mögül tör elő a fény. E villámokat mély és tompa dörgés jellemzi.

A lesujtó villám két alakjával is találkozunk itt, ezek a felhőtől a föld felé veszik utjokat és rendesen pusztítás jár nyomukba. A zivatarok alkalmával az utóbbi az előbbihez viszonyítva nagyon elenyésző számban van képviselve, olyannyira, hogy némely zivatar alatt csak 5-8 ilyen villámot lehet megfigyelni, míg az előbbi ennek tízszeresét is meghaladja; kivételt csak a mocsaras és ingoványos vidékek képeznek, a hol sűrűn csapkodnak a föld felé.

Egy képünk lesujtó villámot kis távolságról mutat be, a melyből annak jellemző csíkos belső szerkezetét csodálhatjuk.

E villámot 1898 augusztus 16-ikán este 7 órakor a homburgi csillagdán ifj. Rümker György vette fel, a mely a ½ kilométer távolban levő Deutsche Seewarte épületére sujtott le és a megejtett számítások alapján kitünt, hogy a villám mintegy 10 méter széles lehetett.

Hazánkban a m. kir. orsz. meteorologiai intézetben is végeznek villámfotografálásokat tudományos vizsgálatok czéljából, s ebben az amatőr fényképészek az intézetnek jó szolgálatot tesznek az által, hogy a villámfotografiákat tudományos vizsgálatok czéljából beküldik. Az itt bemutatott képek legnagyobb része amatőröktől származik.

Azt hiszem, nálunk is fognak találkozni a természettudományoknak lelkes barátai, kik nem kimélik a fáradságot, sem a lemezt, ha a tudomány hasznára lehetnek ezzel, mert a nevezett intézethez beküldött minden egyes kép az intézet gyűjteményében felvétetik, s ezek a
különböző tipusok tanulmányozásánál becscsel birnak; azért kivánatos volna, ha mentől több ily jól sikerült képpel gazdagítanák az amatőrök ezt a gyűjteményt.

Szalay László