FÖNN A HEGYEN.
Fönn a hegyen, a hol jártam
Hűs tavasszal, forró nyárban:
A falombok hullnak, fogynak
És a fecskék bucsuzkodnak.
Elbucsuznal a napfénytől,
Bucsuznak a falevéltől,
Fölrepülnek meg leszállnak -
Vége, vége itt a nyárnak.
Veréb, szarka nézi őket,
Milyen tűzzel készülődnek.
Hogy csevegnek, csicseregnek!
Hogy örülnek: hogy mehetnek.
Rigó, czinke, pinty pacsirta,
Mintha csak szívük sírna.
Bús kesergő dalba csapnak –
Ők azok, kik itt maradnak.
Ne sírjatok, erdő népe!
Én is mennék messze délre!
Én is mennék, meg sem állnék
Míg uj otthont nem találnék.
Én is félek a zord téltől,
A vihartól, a szélvésztől.
Én is olyan madár vagyok
A ki mindig itt maradok.
Erdős Renée.