A rögbi története és játékszabálya

A rögbi ősének tartott harpastum játék spártai eredetű, de a rómaiak is kedvelték. A játékot a katonai kiképzésen használták és a birkózáshoz kapcsolva említik, így a rögbihez hasonló játék lehetett. Érdekes, hogy a későbbi próbálkozásokkal szemben valószínűleg kevés volt a sérülés. Ezt bizonyítja például a kor híres orvosának Galenusnak e sportról megfogalmazott jellemzése, amit a mai rögbi játékosoknak is meg kellene fogadniuk:

„Látni fogod, hogy milyen megfontoltan cselekszenek a játékosok. Mert senki sem vitatkozik jón és rosszon a harpastumnál csak a továbbdobás és az elkapás az érdekes. Megvan benne a technika, a gyorsaság, a kiegyensúlyozottság, a mozgalmasság és az elme játéka. Ha én dobok a másik elkap. Ám ha elveszítjük a labdát vagy gyámoltalanul dobunk és fogunk, mit ér a játék? Sokszor az egyik azt kiáltja: „Dobd!”, a másik „Ne dobd!, a harmadik „Dobtad volna
nekem!” Nem játék ez már, hanem civakodás.”

Nagyot ugrunk az időben, ugyanis a többi feltételezés a rögbi játék ősével kapcsolatban nem bizonyult igaznak. 1823-ban az angliai Rugby városában egy futballmérkőzés alatt William Webb Ellis felkapta a labdát és berohant a kapuba. Ott letette a labdát, majd felkiáltott: Gól!!!. Akkoriban a szabályok még teljesen kialakulatlanok voltak, de a labda kézzel való fogása már akkor is tilos volt. Ennek ellenére a többieknek tetszett az új játék és ettől kezdve ez lett a „Rugby football”, azaz a Rugby városának szabályrendszere szerint játszott futball.

20 évet kellett azonban várni az első rögbi klub, a Guy’s Hospital Rugby-Football Club megalakulására. Ezután felgyorsult a sport hivatalossá válása. 1846-ban kiadták a Rugby-Football szabálykönyvét és két évre rá külön választották a „rugby football és a football” szabályait. 1871-ban megalapították a Rugby Fotball Uniont, amely magába foglalta Dél-Afrikát, Új-Zélandot és az ausztráliai Új-Dél-Walest is.

Ez az év más eseményről is híres. Ekkor szervezték meg az első nemzetközi rögbi mérkőzést, melyen Anglia mérkőzött Skócia ellen. 1900-ban lett a rögbi olimpiai sportág. Franciaország szerezte meg a világbajnoki címet, Németország ellen győzött 27:17-re. 1908 olimpiai rögbi mérkőzés Anglia-Australasia 3:32. Az 1920-as olimpiai játékokon az USA végzett az első helyen, Franciaország a második helyre szorult. 1924-ben volt a rögbi utoljára olimpiai versenyszám, a döntő mérkőzés ismét az USA győzelmével zárult. 1935 augusztus 10-18 között sor kerül a VI. főiskolai világbajnokságra Budapesten, ehhez kapcsolódva rögbicsapat alakult a TF-en.

A második világháború után a foci a munkásvárosokban a rögbi pedig a diákvárosokban terjedt tovább. Sajnos ekkor az angol vaskalaposság hosszú időre megakasztották a sportágat. A szabályok szerint nem lehetett cserélni (csak sérülés esetén), csak öt perc volt a szünet (és akkor is a pályán kellett maradni), nem rendeztek világbajnokságot és teljesen tiltva volt a hivatásos rögbi sport. Ezek a szabályok az 1980-as évekig érvényesek voltak.

---

A rögbi szabályai:
A játék célja, hogy mind a két csapat tizenöt, tíz vagy hét játékosa, betartva a tisztességes játékot a játékszabályoknak és sportszellemnek megfelelően, megpróbál a labda vivésével, passzolásával, rúgásával és lehelyezésével annyi pontot szerezni amennyit tud. A rögbit kétszer 15 fő játssza, a játékidő 2×40 perc. A pálya mérete 100×50 méter, és ehhez adódik hozzá a célterület. A pálya vonalazása a játék szabályai szerint alakult ki. A labdát csak hátrafelé lehet passzolni, előre csak vinni vagy rúgni szabad. Szerelni csak a labdás játékost lehet, annak földre vitelével,ez a mélyfogás. A földre vitt játékosnak el kell engednie a labdát.

Pontszerzési lehetőségek:
Ha a csapat az ellenfél alapvonala mögött (a célterületen) leteszi a földre a labdát, 5 pontot kap. Ezután 2 pontért megkísérelheti az állított jutalomrúgást a H alakú kapu felsőrészébe jutatni a labdát. Egyedülálló az a szabály, miszerint ha egy játékos valószínűleg célt szerzett volna, de egy ellenfél szabálytalan játéka akadályozta meg, büntető célt kell ítélni a kapu közepén. 3 pont jár a drop rúgásért (A leejtett labdát a földet érés pillanatában rúgja a játékos a kapura) és a sikeres büntető rúgásért.

További szabályok:
A játékvezető az enyhébb szabálytalanságokért (pl.: előre passz stb.) tolongást, a súlyosabbakért szabadrúgást vagy büntetőrúgást ítélhet. A labda vonala a mindenkori les vonal, a lesen lévő játékos nem avatkozhat a játékba (súlyos szabálytalanság). Csak és kizárólag a labdát birtokló játékost szabad megtámadni (megfogni, ütközni, földre vinni). Rúgni, ütni, gáncsolni szigorúan tilos!

A támadás megállítása szabályosan az ún. mélyfogással történhet, ez azt jelenti, hogy az álló helyzetben levő labdavivőt egyidejűleg egy vagy több ellenfél megfogja, és földre viszi. A fogás kizárólag a mellvonal alatt történhet, úgy, hogy a védekező játékos mindkét kezével átkarolja, és egyensúlyából kibillentve testi erejével földre viszi. A szabályosan végzett szerelés balesetmentes.

Látványos eleme a játéknak a nyílt tolongás. Egy nyílt tolongás a játék egy olyan szakasza, ahol egy vagy több lábon lévő játékos mindkét csapatból, fizikai kontaktusban, a földön lévő labda fölött összezárnak. Ilyenkor speciális lesszabályok lépnek életbe. Ha a labdát vivő játékos nem esik el, akkor ún. csomag alakul ki.

A játékosok gördítést akkor csinálnak, amikor egy nyílt tolongásban vannak, és a láb segítségével megpróbálják megszerezni vagy megtartani a labdát, úgy hogy közben nem szabálytalankodnak. Nem szándékos szabálytalanság esetén a játékvezető ún. zárt tolongást ítélhet. Ekkor 8-8 játékos meghatározott rendben összekapaszkodik, középen egy „alagutat” képezve. A kedvezményezett csapat nyitójátékosa ebbe az alagútba juttatva hozza játékba a labdát.