A Nyelvtudományi Társaság utóbbi ülésén Vikár Béla, népköltészetünk buzgó kutatója tartott fölolvasást az újévi és karácsonyi regölés régi emlékeiről, fonográf bemutatókkal kisérve előadását.

Az összes változatok egybevetésével, nyelvészeti és népköltéstani bizonyítékok alapján arra az eredményre jutott, hogy a Dunán tul és a Székelyföldön dívó regős ének beköszöntő része, továbbá a szarvasének s a regősök bucsumondókája már az árpádkori alapszövegekben is benne voltak.

Gondos tanulmánya során az ősi szöveg szétszórt részeiből sikerült is ezt az alapszöveget helyreállítania, melyből a beköszöntőt és a szarvaséneket be is mutatta.

A gyönyörű szarvasének, a meglévő 160 változatból rekonstruált alakjában, mai kiejtés szerin így hangzik:

„Amott kerekedik egy ekete felhő,
Abben tollászkodik egy fekete holló.
S ahol keletkezik egy sebes folyóvíz,
Annak partján vagyon egy kerek kis pázsit,
Azon legelészik csodafejű szarvas,
Csodafejű szarvas, ezer águ-bogu,
Ezer ága-bogán százezer szövétnek,
Gyujtatlan gyulada, oltatlan aluvék.”

Ennek egy részét Vikár megtalálta a hétfalusi csángóknál is.

A regős ének dallamait illetőleg arra utalt, hogy a legegyszerűbb és legősibb dallam az, melyet a Székelyföldön énekelnek s amely megegyezik a dunántuli változatok némelyikével és az országszerte ismert gyermekdalnak: „Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanolni” első két sorával.

Ez tehát egyik legrégibb népzenei hagyományunk.