A gyermek mathematikai képességének psychologiája czínem érdekes tanulmány jelent meg Mercante Victor-tól a buenos-ayres-i Mercedes Mintaiskola igazgatójától, a psychológia és paedagogia tanárától.
E tanulmány minden tekintetben a kisérleti psychológia terméke és pedig kiváló terméke. Az argentinai köztársaságban is jó otthonra lelt a kisérleti psychológia.
Mercante, mint maga is az iskola embere, természetesen első sorban a kisérleti psychológia paedagogiai alkalmazásaival foglalkozik. Hatalmas terve van.
Az elemi iskolai oktatás egész methodologiáját akarja a kisérleti psychológiai kutatás tárgyává tenni. Terve megvalósítását a mathematikai oktatáson kezdte. Ez az első megjelent kötet tisztán a mathematikai képesség psychológiájával foglalkozik.
Minden bizonynyal előbb ismernünk kell e mathematikai képességeket, ha arról akarnk beszélni, hogy mi módon kell fejleszteni. E gondolatból indul ki Mercante s ez az, a mit nem győzünk eléggé hagsulyozni minálink, a hol a régi paedagogia ezt nem vette figyelembe.
Bátran beszélt sokat bármely képesség, tehetség fejlesztéséről bizonyos czéhbeli imperatív önérzettel, holott pedig e képesség psychológiai beható ismeretére egyáltalán nem iparkodott szert tenni, sőt ilyesmi eszébe sem jutott.
Épp ezt hangsulyoztuk részünkről is több izben, hogy mielőtt valamely paedagogiai kérdéshez hozzászólnánk, iparkodjunk a neki megfelelő psychológiai jelenségek beható ismeretére szert tenni épp a kisérleti psychológia útján.
Ez volna az igazi positiv paedagogia fejlődésének útja.
Kétségtelen tehát, hogy mielőtt valamely képesség fejlesztésének paedagogiai kérdéséhez hozzászólnánk elengedhetetlenül szükséges e képességnekmagának psychológiai ismerete.
Tudnunk kell voltaképp mi ez, mennyiben létezik, mik a pontos ismertető jelei, a melyekről felismerhetjük, sőt fejlődése fokozataival is tisztában kell lennünk és az egyének szerint tapasztalható különbségekkel is.
Csakis igy merithet az oktatás tudománya valóban becses tanulságokat, útbaigazításokat a psychológiai ismeretek e köréből.
Könyvét a szerző a mathematika történetével, fejlődésének áttekintésével vezeti be. Azután kutatásainak módszeréről, a kisérletekről szól. A tömeg-kisérletezéseket elvetette s e helyett egyenként vizsgált meg 83 fiúts 134 leányt, a kik 8 és 15 évközt voltak.
A kisérletek a legszabatosabban vannak leírva. Az eredményeket is jól állapitotta meg a megfigyelt egyéneken. Természetesen ez mind nem zárja ki, sőt maga után vonja atovábbi kisérletezéseket.
Érdekes egybevetéseket engednek meg ez adatok a két nem között. Egyebek közt az is érdekes eredmény, hogy a mathematikai képesség forditva arányos ahhoz a reactio-időhöz, a mi egyrészt a számok olvasásához, másrészt az összeadás, kivonás és szorzásműveleteihez szükséges.
Az is figyelmet érdemlő adat, hogy a tizenharmadik év körül az emlékező tehetség bizonyos túlzott munkássága található, valószínűleg a serdülés hatása alatt.
Mikor ez a „Hypermnesia” elmulik, az ész kerekedik felül az emlékezeten, gyakran azonban közbeeső értelmi sülyedés korszaka után, a mit a szerző „mulékony cretinismus”-nak nevez, s hypothesise szerint ez valóságos auto-intoxicatióval magyarázható.
Tizennégyéves korban az emlékező tehetség érezhetően alatta áll annak, a milyen volt a tizenharmadik évben holott az alkotó képzelet és különösen az okoskodás, a problémák megoldása hirtelen ugrássalsokat fejlődött.
E megfigyelések a mathematikai tehetség körére szólnak ugyan, de természetszerüleg általánosabb jelentőségűek.
Az itt érintett alapvető változást, ha nem is pontosan épp a tizennégy évnék, általában tapasztalhatni az iskolákban. Kiki, már a mennyire visszaemlékszik, a saját életéből is tudhatja.
Az ily nagy munkákra nagy szükségünk van,melyekben szép, hangzatos szóvirágok helyett számok, adatok, eredmények vannak.
Ez a kisérleti psychológia fogja előbbre vinni a nevelés ügyét s megszüntetni az oly paedagogiai hibákat, a milyenekkel manapság is eltorzitják sokszor a zsenge, fejlődő fiatal elmét.
