Meningitis cerebrospinalis epidemica (járványos agy és gerinczvelő-hártyalob) lépett fel legujabban a felső sziléziai ipartelepek munkásai között és szedi rendre az áldozatait. Mint a neve is mutatja, a betegség fertőző természetü, tehát egyik egyénről a másikra átvihető.

Lényegét az agy és gerinczvelő burkainak genyes gyulladása képezi. A betegség tünetei: főfájás, melynek leggyakoribb székhelye a nyakszirt esetleg a homlok vagy halántéktája, szédülés, különösen ha a beteg felül.

Ezekhez társúl a makacs hányás. Később tarkó és hátfájás olyan nagy mértékben, hogy a betegek fejöket hátratartják, majd az egész gerinczoszlop megmerevedik, a tarkóizmok görcse követketében.

Általános eszméletlenség és görcsök tünetei között sokszor már napok multával megöli a beteget, máskor hosszasaban elhuzódik. A halálozási arány 30-40 %-ot tesz ki.

De ha nem is halálos kimenetelü a betegség, úgy legtöbb esetben valami keserves baj marad vissza utána, mint vakság, süketség, gyengeelméjűség.

Férfiak gyakrabban esnek áldozatául, mint nők és főleg 5-15 éves korukban és 30 éve alul szedi áldozatait. Okozója a Weichselbaum tanár által felfedezett és róla elnevezett baczillus.

A betegség gyógykezelése trmészetesen az orvos hatáskörébe tartozik. Azonban itt is, mint minden más fertőző betegségnél fontos szerepe van az óvógyógymódnak,mely abban áll, hogy a megbetegedett egyént az egészségesektől rögtön el kell különiteni és azután a helyiséget, melyben tartózkodott, illetve feküdt, alaposan fertőtleniteni.