Osztrák-magyar 5:4

A mult vasárnap Bécsben mérkőztek a magyar és az osztrák szövetség válogatott csapatai. A mérkőzés elé igen nagy várakozással nézték mindkét ország sportkörei. Míg ugyanis mi magyarok , különösen a vedelemre, katonáskodás és egyéb okok miatt nem a legjobb embereinket küldtük el, addig az osztrákok különösen a két szövetségük egyesülése után, igen erős csapatot állítottak ki. Mindamellett ifjaink jól dolgoztak s ha a védelem megfelel a beléje helyezett bizalomnak, a mérkőzést így is megnyerhették volna.

Nagyon ártott a magyar csapatnak a rossz esős idő, mert az így csúszósabb gyepes pályán teljes gyorsaságát kifejteni nem tudja, pedig ez egyik főfegyverünk az osztrákokkal szemben. Így is jóval gyorsabbak voltak a mieink. Általában a csapat csatár- és fedezetsora nagyon jól bevált, ha Károly önzésétől s Ordódy magas és nem mindig biztos adogatásától eltekintünk. A támadás nagy önfeláldozással dolgozott, úgyszintén a fedezetsor: mindenki a lehető legjobbat nyujtotta. A csatársorban Borbás, Pokorny és Niessner, a fedezetsorban Nirnsee és Friedrich arattak legtöbb tapsot.

A védelemben – sajnos – csak Nagy játéka felelt meg a csapat színvonalának. Szenteyire nézve igazoltak voltak aggályaink, sem tudás, sem rutin dolgában nem volt kielégítő játéka. Nem értette meg a kapust sem s a kezdő hátvédek módjára örökösen a kapus nyakán játszott, akadályozva annak önálló működését is. Holics is gyengébb volt a szokottnál; két gólt könynyen kivédhetett volna. Az osztrák csapat teljesen megfelelt a várakozásnak. A csapat minden része jó, egyöntetű összmunkát végzett; fölülmulták a mieinket és labdatechnika dolgában, a mieink viszont őket gyorsaságban.

Jobb volt a mi fedezetsorunk is, s ez volt az oka annak, hogy szélső csatáraink érvényesülni nem tudtak. Különösen jól fogja Taurert s Studnickát Nirnsee; az oldalon gól nem is esett. Az osztrák támadás főleg középütt érvényesült, ahol Stanfield igazán első osztályú játékot produkált. Ő volt a mezőny legjobb embere. Mellett feltünt még Pekarnának, a kapusnak, bámulatos védése. Ha a magyar kapuban véd valaki úgy, mint Pekarna, csapatunk biztos győzelmet arat.

A két szövetség válogatott csapatainak ez volt az ötödik találkozása. Eddigi eredmények: 1902. október 12. Bécsben 5:2 az osztrákok javára; 1903. június 11. Budapesten 3:2 a magyarok javára; 1903. október 11. Bécsben 4:2. az osztrákok javára. 1904. június 2-án Budapesten 3:0 a magyarok javára. 1904. október 9-én Bécsben 5:4 az osztrákok javára. Osztrákok győztek háromszor, magyarok kétszer. Érdekes, hogy mindig az a csapat győzött, amelynek területén a mérkőzés lefolyt. Gólarány 16:14 az osztrákok javára.

A két csapat a következő összeállításban játszott:

OFV. válogatott csapata:

Pekarna (IVEC.) – Fischer (WAC.), Eipel (IVFC.) – Schrammel (Cricketer), Feldmüller (Rapid), Dick (IVFC.) – Taurer (WAC.) Studaicka (WAC.), Stainfield (Cricketer), Bugno (Cricketer), Dettelmayer II. (WAC.)

MLSz. válogatott csapata:

Holics (MUE.) – Nagy F. (MTK.) Szentey (Főv. TC.), - Friedrich (MAFC.), Ordódy (BEAC.), Nirnsee (MAFC.) – Borbás (MAC.) Braun (FTC.) Pokorny (FTC.) Károly (MTK.) Niessner (MAFC.).

A játékot a magyarok heves támadása vezeti be, amely már a negyedik percben megszerzi Károly révén a vezető gólt. Hatalmas iramban ostromolják a mieink a bécsi kaput, de Pekarna ott bámulatosan véd. Lassanként felnyomul az ellenfél is s Studnicka egy ilyen jó alkalmat hibáz el. A félidő közepe táján végre azonban a bécsiek Stanfield révén kiegyenlítenek, sőt Bugró egy korner után Bécs számára megszerzi a vezetést is. Nem sokáig örülhetnek sikerüknek: egy büntető rúgás meghozza a magyarok kiegyenlítését is, sőt Pokorny megszerzi a vezető gólt is. Első félidő 3:2 a magyarok javára.

Rendkívül izgatottan kezdődik a második félidő. Mindjárt az első percekben büntető rúgást szenvednek a mieink, a mit azonban Studnicka szerencsésen a kapu oszlopnak lő. Heves támadással felel erre a magyar csatársor. Percekig ostromolja a bécsi kaput; hiába, Pekarna mindent kivéd. A legszebb támadást a bíró sípja akasztja meg; Károly szabálytalan játéka miatt, szabad rugást szenvednek a mieink. Eipel hatalmasan rugja a labdát, a melyet a kitűnően helyezkedő Stainfield körülbelül 20 méterről a kapuba fejel. A labda Holics lábai között perdül a magyar kapuba. – 3 : 3! – Heves és váltakozó játék folyik a vezetésért egyre élesebb iramban.

A szerencse nekünk kedvez: Niessner centerez s a labdába futó Borbás védhetetlenül lövi a negyedik gólt. Azonban hasztalan, az osztrák csapatba beállított kitűnő angol, Stainfield, gyönyörű egyéni játékkal, amit nagyon megkönnyít Szentey és Holics határozatlansága, nemcsak kiegyenlít, hanem a vezető gólt is megszerzi. A hátra lévő idő alatt a magyarok valósággal bombázták a bécsi kaput. Hasztalan, Pekarna gyönyörű stílusban mindent kivéd.

Theodor Holley igazságos jó bíró volt. A mérkőzést igen nagy, mintegy 2000 főnyi közönség nézte végig, pedig csunya esős idő volt. A magyar csapat kísérő nélkül ment fel, mert a kiküldött szövetségi kapitány hirtelen közbejött akadályok miatt a vonatról lekésett, azért, mivel az ingek nála voltak, a csapat a Cricketerek szineiben játszott.