Az olympiai bizottság

Az olympiai bizottság működését az egész magyar sportközösség a legnagyobb érdeklődéssel kíséri. Sajnálattal tapasztaljuk azonban az ügyek rendkívüli lassú folyását. Alig 5 hét választ el attól az időponttól, midőn a kiküldött atlétáknak indulniok kell, és még most is a legteljesebb bizonytalanság uralkodik a tekintetben, hogy mennyi pénz fog rendelkezésre állani és minő elvek szerint fog történni a kiküldetés.

Elvégre egy két hónapos amerikai út nem oly kis dolog, amit máról holnapra el lehet határozni, aki ki akar menni annak ügyei rendezésére, szabadságidő szerzésre és úti készületekre meglehetős időre van szüksége, így a bizonytalanságot nem lehet már tovább kitolni.

A legsürgősebb kötelessége tehát a bizottságnak megsürgetni a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban az állami támogatásra vonatkozó kérés elintézését, határozni afelett, hogy ezen kívül minő pénzforrások (gyűjtés, klubok hozzájárulása) vétessenek igénybe, megállapítani az elveket, melyek szerint a kiküldetés történni fog, felhívni javaslattételre a bizottságokat.

A kiküldetés elveit tekintve hangsúlyozzuk, hogy a kiküldöttek megválasztására nézve elsősorban a szakbizottságoknak van joga és kötelessége javaslattételre. A befolyó pénz sportágak szerint lenne elosztandó, akként, hogy abban az atlétika, úszás és vívás egyaránt részesülne.

Az atlétikai kiküldetéseknél nem jöhet pusztán az olympiai próbaverseny figyelembe, hanem az atlétáknak a tavaszi szezonban mutatott általános formája veendő tekintetbe. Kiküldetésre azoknak lesz igénye, akiknek eredményei az Angliában és Amerikában elért idei átlageredményekhez (nem pedig a világrekordokhoz) képest a legjobbak.

Ismételten hangsúlyozzuk a vívás jogait, mert e sportban a világbajnokságra is alapos kilátásaink vannak és van legalább 5-6 olyan vívónk, aki méltóan képviselhetne bennünket. Kiküldetésre természetesen két bajnokunknak: Békessy-nek és Mészáros-nak van első sorban igénye. Kívánatos volna, ha legalább is két vívó küldetnék ki.

Az úszás tekintetében meg kell várnunk az első versenyek eredményét, és ha úszóink elérik a tavalyi színvonalat, úgy e sportban is képviseltetni kell magunkat.

A szakosztályok ama javaslatának, hogy egy vagy több tanulmányozó szakember is küldessék ki, szükségét nem látjuk. Oly kevés a pénz, hogy azon még a méltó versenyzőket se tudjuk mind kiküldeni. A versenyzők előreláthatólag mind komoly férfiak lesznek, akiknek kísérőre szükségük nincs, ezen kívül az olympiai bizottság úgyis kinnlevő magyar tagja Kemény igazgató, bizonyára minden tekintetben segítségükre lesz.

Ami a tanulmányokat illeti, azt maguk az érdekelt versenyzők tehetik meg legjobban, akik az olympiai bizottság régebbi határozata folytán úgyis kötelesek lesznek egy-egy jelentésben útjukról beszámolni. Végül figyelemmel kell lenni arra, hogy azok, kiknek közismert vagyoni vagy kereseti viszonyai megengedik, maga is áldozzon útjára és az ilyen versenyző vagy egyátalán ne, vagy csak kisebb segélyt kapjon.