|
Nyári élet Budapest utczáin
Budapest nemcsak legszebb, hanem legmelegebb városai közé is tartozik Európának, a mint beköszöntenek a nyári hónapok; e részben csak Madrid s még egy pár déli fekvésű metropolis haladja meg.
A budai oldal még csak hagyján: az kap egy kis hűs levegőt a hegyekről, hanem a pesti részre már a nagy Alföld forró lehelete árad. Itt volna ugyan a Duna, de bizony annak a vize se sokat hűt, mert az öreg fejedelmi folyam maga is átmelegülve hömpölygeti tovább hullámait, még csak azoknak is alig bir egy kis enyhülést nyújtani, a kik hűtőzni partjára menekülnek, vagy a fürge propellereken ülve szántják végig a hátat. A napsugarak áttörnek a gyárkémények füstjével kevert vastag levegőn s olyan puhává olvasztják az aszfaltot, mint a viasz. Nem szükség a kirakatokat sem tanúlmányozni, milyen a legújabb czipősarok-divat: a lenyomatok ott vannak ezrével a lágy aszfalton, véges-végig az üzletek, a bérpaloták előtt. Ez utóbbiak mintha szunyókálnának, szemeik, az ablakok be vannak csukva, a redőnyök le vannak eresztve. A kiknek kedvéért máskor fel szokták húzni, azok most ott vannak valahol a Tátrán, vagy a Balatonon. De azért maradtak itthon is elegen. Még az utczák se panaszkodhatnak, ide is jut ember a legnagyobb hőségben is. Sőt még a kedélyesség se hiányzik, az utczai üzlet sem lankad. A „krajczáros lapok” rikkancsai soha meg nem esett robbantások hirével nyargalászszák végig a várost s mindig kerül nehány vevőjük. Szegény Hazafi Verai János is, mentől melegebb volt, annál buzgóbban árulta „megrovási kaland”-jait s czikornyás verseivel sok járókelőt felviditott.
Most már kidőlt az utcza ismert alakjai sorából, hanem vannak helyette más alakok, például a kik forgós japán legyezőt árulnak. Mióta a nagy háború tart s a meleg is nagy „japán” név alatt jöttek divatba ezek az apró szélhajtók s veszedelmes versenytársai lettek a Verai János költeményeinek. Pedig hát ezek ára darabonként csak két krajczár volt, míg a legyezőárus fennen hirdeti, hogy: a japán legyező jégbe hűtve, hat krajczár! Az utczai gyerkőczöknek nem telik japán legyezőre, de nem is szorúltak rá. Kerül nekik olcsóbb és különb hűsítő. Csapatostól nyomon kisérik a locsoló kocsikat s a kitóduló vizsugarakban édelegnek. Kneipp kúra s hideg leöntés egyúttal, pénzbe nem került, de annál nagyobb gyönyörűséget okoz. A kinek látványosság kell: az is kerűl. Egy-egy sebesen vágtató, pöfögő automobil. Ős-Buda, vagy a czirkusz czifra reklám-kocsijai még mindig elég hálás közönségre számíthatnak. De sokkal népszerűbb ezeknél Kati, az ásványvizes kocsit húzó kis szamár, mindenekfelett pedig a kalapos lovak, a melyek szinte mintha éreznék, hogy közérdeklődés tárgyai, olyan büszkén lépkednek a koe-i előtt.
Igaz, hogy népszerűségre ezek se versenyezhetnek az állatkerti Jónással, meg a két uj fókával, de sajna, ezeket nem lehet ingyen látni. Bármily forrók is fővárosunk utczái, bár hányan sóhajtoznak is rovói közűl hűsebb tájak után, nem hiányzik az utczai élet apró kedélyessége. S ez sok minden feledtet azokkal, a kiket sorsuk a kánikula napjaira is ide kötött. |